Bánhidi Bence időt kért. Amikor a válogatott edzése után az Elektromos Népfürdő utcai csarnokában megkerestük, és beszélgetésre hívtuk, jelezte, hogy szüksége van néhány perc türelemre, amíg összeszedi a labdákat. Nemcsak a pályán, játék közben, az ellenfél kapujának előterében van ilyen feladata mint beállónak, hanem a pályán kívül, a játékon túl is mint a keret legfiatalabb tagjának.
És ez nyilván így van rendjén akkor is, ha a januári Európa-bajnokságon ő volt a válogatott leghatékonyabb tagja, és huszonegy évesen a torna felfedezettje lett. A törökökkel táncoló Kinizsi Pál erejét idézte, ahogy két-három védővel is elbírt, bárhonnan helyzetbe hozta magát, aztán gólt szerzett, vagy büntetőt harcolt ki. Magyarország megismerte a nevét, neki áttörést jelentett az Eb, a csapatnak kudarcot, hiszen a riói olimpia helyett a kontinens tizenkettedik helyén kötött ki.
„Nem jó emlék az Európa-bajnokság. A játék úgy-ahogy ment, de többet vártam magamtól. Sok labdát kaptam a társaktól az Eb alatt, többen biztattak utána, hogy jól ment a játék, de a helyezés miatt el voltam keseredve. Úgy éreztem, legjobb lenne elfelejteni, és valahogy túllépni rajta”
– beszélt Bánhidi Bencéből a csapatember, miután egy nagy kosárra való elgurult labdát összegyűjtött a terem eldugott sarkaiból.
Nemzeti csapatunk e héten már új szövetségi kapitánnyal, a Talant Dujsebajev posztjára kinevezett Xavier Sabatéval készül, hogy visszaszerezze a tekintélyét – először is holnap 16.30-tól a franciák elleni felkészülési meccsen, amelyet az M4 élőben ad.
A balatonfüredi beálló szerint a világ legjobb nyolc csapata között a helye válogatottunknak, amely azért megőrzött valamit a játékában az előző szakvezetéstől. Mint mondta, a támadójátékban maradtak hasonlóságok, és ez a spanyol szisztémának köszönhető, amit a nagy csapatok – a Veszprém és a Szeged – is játszanak.
Különös érzés végignézni a mostani válogatotton: mintha egy gálára találkoztak volna az elmúlt tíz-tizenkét év legjobb kézilabdázói, Sabaté ugyanis – Dusjebajev fiatalítási korszaka után – a jövő évi vb-re való kijutásért harcba hívott mindenkit, aki még aktív közülük. A 2004-es athéni olimpia elődöntős csapata is nagy számban képviselteti magát: Fazekas Nándor, Iváncsik Gergő, Nagy László, Ilyés Ferenc, Harsányi Gergely és Császár Gábor már akkor ott voltak. Iváncsik Gergő négy év után találkozhatott újra a válogatottban öccsével, Tamással.
A mai keretben viszont kevés a húsz év körüli magyar tehetség, a BL-csapatainkban pedig még kevesebb. Vajon miért éppen Bánhidiból – és egy-két társából, mint a balátlövő Bodó Richárdból – lett klasszisjelölt, és máshol hová tűnik a tehetség Magyarországon?
„Az alkatom sokat segített, hogy már fiatalon beállóposztra kerültem, és ott ragadtam. Végigjártam a szamárlétrát, rengeteg munkára, edzésre és kitartásra volt szükségem. A fiatalok gyakran nem úgy dolgoznak, ahogyan kellene, a magyar mentalitás nem elég, lazsálnak edzés helyett”
– mondta a győri származású kézilabdázó.
Játékosként már megszerezte az edzői engedélyt is, de mint mondta, azzal azért várni kell, hogy valóban ezt a hivatást válassza, két edzés között levegőt venni sincs energiája. A nyáron nagy változás áll be az életében Balatonfüredről Szegedre költözik, nagyobb városba, nagyobb csapatba.
„Jelentős előrelépést és nagy kihívást is jelent, hogy a Bajnokok Ligájában játszhatok. Carlos Pastor edző azt mondta, védekezésben és támadásban is számít rám Szegeden. Ismerem őt, sokat hallottam a hozzáállásáról, és tudom, hogy fel kell kötnöm a gatyámat” – jelentette ki a játékos.
