Ám ez felrázta a győrieket, akik majd másfél perc alatt újra hárommal mentek (6-9), ráadásul Grimsbö újabb bravúrokat mutatott be, így például a Fradi egyik legeredményesebb átlövője, Pena, vagy a szélről gyakran helyzetbe kerülő Kovacsicz a 20. percig képtelen volt a kapuba találni. A másik kapunál Szikora csak akkor találkozott a labdával, amikor ki kellett azt venni a kapujából, ráadásul Amorim és Groot tovább folytatta a ki lő több gólt című háziversenyét, így amikor a vendégek már öttel elhúztak (6-11), Elek Gábor a második idejét is kikérte. Vörösödő fejjel ordítozott játékosaival, akik felfogták, mit veszíthetnek, és alig egy perc alatt Pena és Szucsánszki találataival mínusz háromra zárkóztak fel, ám ismét jött Grimsbö a védéseivel, Löke a remek beállójátékával, és visszaállt a közte öt (8-13).
Elek Gábor ekkor kapust cserélt, hátha ezzel stabilizálni tudja csapata védekezését. Ám ez sem segített, a Fradi-tábor pedig elkeseredésében ismét a győrieket kezdte szidni, miközben a vendégek teljesen szétzilálták a Fradit, joggal harsant a „Játszik az ETO!” csatakiáltás a vendégtáborból (9-16). Aztán az első félidő hajrájában Tomasevic fogott néhány győri lövést, míg elől Lukács előbb dobott gyorsan két gólt, így a szünetre „csak” öttel vezetett a Győr (12-17).
A szünetben a hazaiakért izguló szurkolók azt találgatták, vajon a legendás Fradi-szív képes lesz-e csodára. Nos, a második félidő első tíz percében kiderült, ezúttal elmarad a csoda. A Győr folyamatosan lépett el ellenfelétől (14-21), és bármilyen furcsa is ezt leírni, de Ambros Martin a tizedik perc táján már azt is megengedhette magának, hogy egyszerre két magyar is a pályán legyen csapatában: Kovacsics mellé ugyanis megérkezett Görbicz is. Jogosan érkezett a győri táborból a zrika: „Hol a magyar bajnok?”















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!