„Politikus vagy balett-táncos, engem nem érdekel”

A MOB új elnöke személyre szóló e-mailekkel kampányolt, aktívabb életet és nagyobb odafigyelést ígér. Interjú.

– Elnök úr, Star Wars-rajongó?
– Óriási fanatikusnak nem mondanám magam, de szeretem a Star Wars-filmeket.

– Csak hogy mindenki értse: a május 2-i MOB-tisztújításon a választás előtti beszédét kezdte a Csillagok háborújából ismert Yoda szavaival: „Tedd vagy ne tedd! De ne próbáld!”
– Azon túl, hogy tetszik az idézet, azonosulni is tudok vele, és ez a fajta kikacsintás a hallgatóságra szerintem kifejezetten jó volt. Egyébként meglepett, hogy többen azonnal felismerték, de igyekeztem a dolgot nem kikarikírozni, ezért fogalmaztam úgy, hogy „egy mester” szavait idézem.

– Mikor fordult meg először a fejében, hogy megteszi, vagyis pályázik az elnöki tisztségre?
– A tavalyi riói olimpia után merült fel bennem a gondolat, amely november–december környékén érlelődött meg. Ezután a lehetőségeket és a körülmények komoly mérlegelését követően január–február környékén eldőlt, hogy pályázni fogok.

– Pedig csak április közepén vált nyilvánossá, hogy kandidál. Sokan biztatták, vagy erre nem is volt szükség?
– A döntésemet csak egy nagyon szűk körrel osztottam meg. Ennek volt hátsó oka is, egész egyszerűen nem akartam az energiámat arra fecsérelni, hogy embereket győzködjek arról, hogy miért jó, hogy pályázok. Tehát nem biztatások vagy beszélgetések alapján határoztam, ez egy belülről jövő, s bízom benne, hogy alaposan végiggondolt döntés eredménye.

– Viszont valahogyan el kellett érnie a csaknem kétszáz MOB-tagot, hogy megtudják, miért érdemes a Nemzetközi Vívószövetségnél, Svájcban dolgozó, banki és vállalatvezetői referenciával is bíró Kulcsár Krisztiánra szavazni. A választás előtt említette, hogy mindenkinek külön levelet is írt
– igen, persze, ezt így kell szerintem.

– És megtudhatjuk, mi szerepelt az üzenetben?
– Hogyne, nincs benne semmi titok. Azt a hat-hét kulcskérdést írtam le, amin változtatni szeretnék és amit a közgyűlésen elmondott beszédemben is felsoroltam. Én soha nem dolgoztam a Magyar Olimpiai Bizottságban, csak a tagja voltam, így nem gondolom, hogy hiteles lett volna a MOB-tagság felé, ha egy részletes programmal állok elő. Úgy vélem, tudtam detektálni a meglévő problémákat és ki tudtam jelölni azokat az irányokat, amelyeken változtatni szeretnék, de ezt szükséges volt megfelelően, meggyőző módon artikulálni is. A levél erről szólt. Nagy munka volt, személyre szóló e-maileket írtam, tehát nem ömlesztve, „kedves MOB-tagtársam!” megszólítással mentek ki. Természetesen nem ismerek mindenkit közvetlenül, de akinél csak tudtam, személyes hangvételűre vettem.

A budapesti olimpia mellett

– Én maximálisan olimpiapárti voltam, vagyok és leszek – mondja Kulcsár Krisztián, aki alapítója és alelnöke a Budapesti Olimpiáért Mozgalomnak. Amennyiben szeptemberben a 2024-es játékokat Párizs ellenében Los Angelesnek ítélik, ismét érdemes lesz pályáznia európai városnak. Egy újabb magyar kandidálás kapcsán így fogalmaz: – Azt gondolom, hogy egy MOB-elnöknek olimpiarendezés-pártinak kell lennie, így nem is kérdés, hogy én is a budapesti olimpia mellett állok. Reálisan nézve viszont elengedhetetlen, hogy újra megteremtsük a társadalmi konszenzust a rendezés mögött.

– „A sportági szakszövetségtől jött leginkább az igény arra, hogy valami változás történjen” – mondta közvetlenül a megválasztása után. Egyértelműen elégedetlenséget tapasztalt?
– Szeretnék korrekt lenni és nem a múlttal foglalkozni. Ne használjuk az elégedetlenség szót. Azt mondanám, hogy egy nem a megfelelő módon kielégített igényt éreztem a szövetségek és a sportegyesületek részéről.

– A MOB december előtt meglévő, a teljes sportirányítást lefedő tevékenysége kapcsán?
– Nem kizárólag abban az időszakban. Tulajdonképpen egy szövetség vagy egy egyesület szempontjából vizsgálva nem annak van elsősorban jelentősége, hogy a pénz kitől érkezik, hanem annak, hogy kapjam meg. Az azonban zavaró, ha azt érzem, hogy a döntéshozókhoz nehezen tudok eljutni vagy nem értenek meg. A sporttörvény megváltozásával a MOB szakmai véleményformáló szerepe nem szűnt meg, de igényként jelentkezett, hogy ebben hatékonyságjavulás következzen be.

– Megválasztásához Orbán Viktor is gratulált, ez még tán természetes is, de nagyon átpolitizált országban élünk, rengeteg sportági szakszövetség élén áll politikus. Ön ezt nézve hogyan tekint a magyar sportvezetésre? Milyen nemzetközi tapasztalatai vannak?
– Világviszonylatban nem lehet általánosítani, van, ahol több, van, ahol kevesebb a sport területén is aktív politikust találunk. A Nemzetközi Vívószövetség esetében például nyolc évig ült a végrehajtó bizottságban egy tag, aki civilben hadügyminiszter. Tény, hogy sok politikus van a magyar sport általános vezetésében, de az én tapasztalataim pozitívak, nem találkoztam még olyan esettel, hogy ne csak a saját sportágaik érdekeit képviseljék. Engem ebben a minőségemben csöppet sem foglalkoztat, hogy valaki, aki társadalmi munkában vezet egy sportági szakszövetséget, egyébként a civil életben mit dolgozik.

– Tehát szinte mindegy, pontosan ki is ül az asztal túloldalán?
– Nem, nagyon fontos, de nem a fenti megközelítés miatt, hanem olyan szempontból, hogy az adott vezető mennyire rátermett és milyen szakmaisággal végzi a munkáját. Az, hogy egyébként politikus vagy balett-táncos, engem nem érdekel.

– És az, hogy lehet-e fizetett MOB-elnök? Pályázásakor egyértelműsítette, hogy főállású vezetőként képzeli el magát, ugyanakkor elődje, Borkai Zsolt regnálásakor elvileg úgy rendelkezett a közgyűlés a tisztújítás előtt, hogy az elnök csak társadalmi munkában tevékenykedhessen és ne vehessen fel tiszteletdíjat.
– Az alapszabály kifejezetten megengedi, hogy az elnök is kapjon térítést a munkájáért, ami nem világos, az a feltételrendszer. A kérdés kezelésre szorul, mégpedig úgy kell módosítani az alapszabályt, hogy megadjuk a lehetőséget arra is, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke társadalmi munkában lássa el feladatát, és arra is, hogy az elnök operatív legyen, amennyiben ezt akarja a tagság. Mindazonáltal az elszámoltathatóság és az átláthatóság kérdése alapvetés. Ezt egyébként nem én találtam ki, ilyen modell itthon és külföldön is működik a sportvilágban, hogy mást ne mondjak például a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is így kezeli a helyzetet. A magam részéről viszont amíg ez a kérdés nem kerül megfelelő módon rendezésre, addig nem kívánok semmifajta kompenzációt felvenni.

– Mi a megoldás?
– Meg kell változtatni az alapszabályt.

– Ehhez új közgyűlést kell összehívni. Nem zavarja, hogy a Nemzetközi Vívószövetség sportigazgatói székéből felállva lehet, hogy csak hónapok múlva kap kompenzációt a munkájáért?
– Zavar, nem zavar, nem ez a fő szempont. Az alapszabályt ettől függetlenül is át kell nézni, s bizonyára közgyűlésre lesz szükség, legalábbis én a kérdést az alapszabályban szeretném rendezni. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság is az olimpiai kartában kezeli ezt, mert így tud a tagság véleményt mondani. A Nemzetközi Vívószövetséggel pedig egyelőre élő a munkaviszonyom, ami a MOB szempontjából nem jelent érdekkonfliktust. A svájci székhelyű szervezetnél megvan az igény arra, hogy valamilyen módon továbbra is szerepet játsszak az ő életükben, és ez részemről is áll, szóval a közeljövőben ezt is tisztázzuk.

– De bizonyára nem fog hetente utazni Lausanne és Budapest között, ami, ha a jól sejtem, családja, felesége és három gyermeke számára, akik eddig is a magyar fővárosban éltek, mindenképpen örömteli a változás.
– Már ha valóban többet fognak látni, ami nem biztos

– És mit fognak tapasztalni a MOB-tagok vagy a sportélet vezetői, amennyiben néhány hónap múlva visszanéznek arra az időszakra, amely az ön vezetésével kezdődött meg május 2-án?
– Ha a tagság fog visszatekinteni, azt fogják érezni, hogy aktívabb lett a MOB élete, ha a szövetségek, akkor azt kell, hogy észrevegyék, hogy a MOB jobban odafigyel a mindennapi gondjaikra, problémáikra és együtt pulzál velük. Valamint azok, akik kiemelt eseményeket szerveznek hazánkban, remélem, érezni fogják azt a támogatást, amit a nemzetközi kapcsolatok terén nyújtani tudunk.

– „A MOB elnöke nem lehet elérhetetlen, nem hagyhat megválaszolhatatlanul kérdéseket” – üzente megválasztása előtti beszédében. Tehát az ajtó nyitva áll?
– Igen, az üzenet továbbra is így szól, igyekszem is megfelelni ennek, de sajnos azon az ajtón egyszerre csak egy ember tud bejönni.

Kulcsár Krisztián

1971-ben született, vívóként a Honvéd színeiben aratta legnagyobb sikereit, többek között nagybátyja, Kulcsár Győző volt az edzője. Tagja volt az 1992-ben Barcelonában és a 2004-ben Athénban olimpiai ezüstérmet nyerő magyar párbajtőrcsapatnak. A csapattal két világbajnoki címet nyert (1998, 2001), legnagyobb egyéni sikerét 36 évesen, a civil életből visszatérve érte el, amikor aranyérmes lett a 2007-es szentpétervári vb-n. Második visszavonulása után, 2012-ben immár „hobbisportolóként" tudott először egyéni magyar bajnoki címet nyerni párbajtőrrel.

A CIB Bank főosztályvezetője volt, majd a BÁV Bizományi és Kereskedőház és Záloghitel Zrt. vezérigazgatója lett. 2004 és 2012 között a Magyar Vívó Szövetség elnökségi tagja volt, 2013-ban a szervezet általános alelnöke lett. A BOM a Magyar Sportért Alapítvány létrehozásának egyik kezdeményezője. 2014 óta a Nemzetközi Vívószövetségben, Lausanne-ban dolgozott, a szervezet technikai igazgatójaként, illetve sportigazgatójaként.