Simonyifalva színmagyar kisközség Arad megyében, 40 kilométerre a határtól, a Fekete-Körös partján. Százötven éve alapította báró Simonyi Lajos, a legendás huszárezredes, Simonyi óbester fia, de szombat óta a leghíresebb lakosa egy tizennyolc éves, termetes szőke fiú, Zsóri Dániel, a Puskás-díjra esélyes ollózós gól szerzője, a szombaton a Ferencváros felett aratott 2-1-es bajnoki győzelem hőse. Amikor felhívjuk az édesanyját, és Dalma asszony felveszi a telefont, a háttérből kakaskukorékolás, kutyaugatás szűrődik be.
„Gazdálkodók vagyunk, van a határban egy kis tanyánk is, állatokat tartunk, szóval innen, ebből a falusias környezetből került Dani, az egyetlen fiúnk 2010-ben Békéscsabára – meséli Dani édesanyja, miközben gyerekcsacsogás is behallatszik a vonalba. Kiderül, ő Kincső, a csodagól szerzőjének 12 éves kishúga. – Nehéz döntés volt, hetekig sírtam utána, de nem volt más választásunk, itt, Romániában csak pénzen lehet futballkarriert venni, arra pedig nekünk nem volt lehetőségünk.”
Zsóriék tehát útjára bocsátották az alig tízéves Danit a legközelebbi magyarországi klubhoz, hadd tanulja ki azt a mesterséget, amivel már egyéves korában ismerkedni kezdett. A nyelvvel természetesen nem lehetett gondja, hiszen a kisfiú egy árva szót sem tudott – románul…
„Első születésnapjára kapott egy szivacslabdát, s alighogy lábra tudott állni, már azt rugdosta. Szakadatlanul. Folyton ott téblábolt a községi futballpályán, a nagyobb fiúkkal passzolgatott, szinte hozzánőtt a labda. És olyan ügyesen terelgette, hogy szóltam a férjemnek, Szilárd, be kéne adni Danit valami rendes futballcsapathoz, mert még játékos lehet belőle! Elkezdtünk keresgélni az interneten, aztán felvettük a kapcsolatot a Békéscsabával, és megszületett a családi döntés: irány Csaba!”
Csakhogy Dani roppant anyás gyerek volt, és csípőből rávágta, ő bizony nem megy sehová. De egy óra múlva már ő somfordált oda a szüleihez, hogy akkor mégiscsak megpróbálná.
„Felülkerekedett benne a futball imádata, útjára bocsátottuk, de az első év annyira nehéz volt, majd belehaltunk, mi is, ő is. Folyton sírtam, annyira hiányzott. De a távollétnek megvolt az a haszna, hogy Dani korán felnőtt, önállóságot tanult. Aztán két éve leigazolta a Debrecen, és az ifik között meg az NB III-as csapatban ontani kezdte a gólokat, a téli felkészüléskor pedig már a nagyok között is helyet kapott. De még ekkor sem gondoltuk volna, hogy szombaton éppen a Fradi ellen fog bemutatkozni. Csak az utolsó pillanatban dőlt el, hogy benne lesz a keretben, szombat délelőtt tizenegykor hívott, lehet, hogy játszani fog!”