Ha jövő májusban kisokost állítanánk össze a magyar női kézilabda-bajnokság kezdődő szezonjáról, már most betárazhatnánk egy-két betonbiztos megállapítást. Hiszen nem vállalunk túlzottan nagy rizikót azzal, ha valószínűsítjük a címvédő Győri Audi ETO aranyérmét, továbbá az FTC-Rail Cargo Hungaria–Siófok KC versenyt a második helyért. A jelenlegi szezonban nem változik a lebonyolítás rendje: továbbra sem lesz rájátszás, az alapszakaszban oda-vissza játszik egymással a 14 tagú mezőny valamennyi csapata, és jó hír a sportág híveinek, hogy a tervek szerint a férfi és a női Magyar Kupa négyes döntőjét összevontan rendezik meg.
Világszerte évek óta nem képezi vita tárgyát, hogy a magyar a világ legerősebb bajnoksága, s nem feltétlenül azért, mert az NB I-ben játszik a Bajnokok Ligája-győztes Győri Audi ETO. Ennél összetettebb a magyarázat: nálunk szerepel a legtöbb jó csapat és darabszámra a magyar liga adja a legtöbb jó játékost. Végül, de nem utolsósorban az előző szezonban a Győr BL-t, a Siófok EHF-kupát nyert, a Fradi épp hogy lemaradt a Final Fourról. Európában klubszinten nincs ilyen minőségi felhozatal.
A Győr „világklasszis sort” cserélt, Nicke Groot, Crina Pintea, Nora Mörk és Tomori Zsuzsanna helyett Estelle Nze Minko, Beatrice Edvige, Amanda Kurtovic, Katarina Bulatovic érkezett, és a junior-világbajnok fiatal fradista Faluvégi Dorottya is Győrbe költözött. Fontos változások történtek a Fradinál: Faluvégi, Szikora Melinda, Nerea Pena, Horváth Dóra és Bobana Klikovac sem maradt, ennek ellenére csak a Larvik dán irányítója, Emilie Christensen érkezett, mert bíznak benne, hogy Szekeres Klára után Hornyák Dóra és esetleg Szucsánszki Zita is visszatér a szülési szabadságot követően, Elek Gábor edző pedig megtartja a jó szokását, és eredményesen építi be a fiatalokat. Siófokon kisebb népvándorlás volt a nyáron, Nze Minko mellett további öt játékos távozott, a „bevételi” oldalon hat játékost regisztrált az EHF-kupa győztese, többek között Tomorit és a Fraditól elcsábított Penát.
