Gyereknap

Kilencven percen át szóltak a vuvuzelák, a Ria, ria, Hungária! csatakiáltás, a stadiont csaknem teljesen megtöltő tizenötezer gyermek békebeli miliőt varázsolt az Üllői úti katlanba.

Idilli mérkőzést vívott vasárnap Magyarország és Azerbajdzsán labdarúgó-válogatottja. Már legalábbis a hangulatot illetően, mert a vendégek a meg nem adott egyenlítő góljuk miatt aligha gondolnak vissza jó szívvel a Groupama Arénára. Kilencven percen át szóltak a vuvuzelák, a Ria, ria, Hungária! csatakiáltás, a stadiont csaknem teljesen megtöltő tizenötezer gyermek békebeli miliőt varázsolt az Üllői úti katlanba.

Békebeli, mert a rigmusok a futball hőskorát idézték, amikor már egy „Szemüveget a bírónak!” felszólításért kivezették az elvetemült garázdát a nézőtérről. Fennhangon dicsértem az UEFA-t a remek ötletért, hogy az utóbbi időben a zárt kapus meccseket már csak virtuá­lisan teszi zárt kapussá, beengedi a 14 éven aluli gyerekeket a nézőtérre. A járulékos haszon felmérhetetlen, ahogy a válogatott tagja, Kovács István is elmondta lapunknak, nem tudni, a vasárnap esti tizennégyezerből hányan kapnak kedvet ehhez a nagyszerű játékhoz, nem kizárt, hogy a jövő Szoboszlaija, Sallaija szurkolt a mieinknek a Groupamában.

A fenti gondolataimat Sipos Jenővel, az MLSZ szóvivőjével is megosztottam, aki a szája sarkában bujkáló mosollyal hallgatta áradozásomat: – Végre el kellene gondolkodnunk azon, hogy a jövőben csak gyerekeket engedjünk be a nemzetközi meccsekre a fanatikus, durva felnőttek helyett. Nulla erőszak, nulla petárda, tűzijáték, nulla gyalázkodó rigmusok, nulla rasszizmus, nulla UEFA-bírság… – …és nulla bevétel – jegyezte meg Sipos rezignáltan.

Hoppá! Ezt az apróságot valahogy kihagytam a számításból.