Radulovics is rajta tartja a szemét

Klujber Katrin, az FTC jobbátlövője hétről hétre klasszis teljesítménnyel jelentkezik a női kézilabda Bajnokok Ligájában – legutóbb a Podravka Koprivnica ellen például tizenkét gólt szerzett –, de eszébe sem jut az öntömjénezés. A húszéves játékos nem vágyik a BL-címvédő Győrbe, igazat ad Kökény Beának, és már alig várja a decemberi vb-t, hogy kiharcolja a szereplést a tokiói olimpiára.

Nem egy óriás, de rendre megtalálja a rést a falban Fotó: MTI/Illyés Tibor

– Tizenkét gól egy Bajnokok Ligája-mérkőzésen. Ez olyan, mint a mesterhármas a futball BL-ben vagy a tripla-dupla a kosárlabda Euroligában. Ez az eddigi csúcs?

– Hát… lőttem már tizennégyet is, de azt még évekkel ezelőtt a juniorválogatottban értem el. Felnőttszinten ez a rekordom.

– Miért pont most jött ki a lépés?

– Fejben erősebb vagyok, mint tavaly, jobban koncentrálok. Az előző szezonban pillanatok alatt „lehúztam magam”, ha kihagytam az első lövést, ziccert vagy hetest. Mára megtanultam, hogy mindig van feljebb. S az is segít, hogy ha azt látják a többiek, baj van, akkor lelkesítenek.

– Lelkizős típus?

– Régen az voltam. A szüleimmel vagy a menedzseremmel, Bognár Nándorral mindig átbeszéltük a meccseket. De már nem rágódom egy-egy helyzeten, s ahogy már utaltam rá, a Fradiban a csapatkapitány Kovacsics Anikótól kezdve mindenki biztat, támogat.

– Akkor mostanában szünetel a lelkisegély-szolgálat… A világ legjobbjának kétszer is megválasztott olimpiai ezüstérmes, Bojana Radulovics a tavalyi BL Final Four előtt büszkén mesélte, hogy Klujber Katrinból nagy játékos lehet. Tartja a kapcsolatot a dunaújvárosi legendával?

– Speciális kapcsolat a miénk: még Dunaújvárosban ő csiszolta a technikámat, meg hát, ugye, ő is jobbátlövő volt. Sok hasznos taktikai tanáccsal látott el, és persze mondogatta, hogy eljön az idő, amikor el kell mennem Dunaújvárosból, mert máshol többet fejlődhetek. A fontosabb meccsek előtt vagy után váltunk néhány SMS-t, és ez sokat jelent nekem.

Nem egy óriás, de rendre megtalálja a rést a falban
Fotó: MTI/Illyés Tibor

– Villámgyorsan kúszott fel a ranglétrán: 2017-ben tagja volt a junior-vb-n negyedik helyezett csapatnak, tavaly meg is nyerte a junior-vb-t a 2000-es korosztállyal, idén pedig szórja a gólokat a Bajnokok Ligáját. Számított ilyen gyors fejlődésre?

– Nem is tudom. Az biztos, hogy a tavalyi junior-vb-győzelemből rengeteget merítettem.

– Radulovics után jöjjön egy Fradi-legenda: Kökény Beatrix szerint bitang nehéz feladat 170 centiméteres játékosként betörni a védőfalba, a nagydarab ellenfelek közé. Hogy bírja?

– Igaza van Kökének (Kökény beceneve – a szerk.), tényleg nem könnyű. Lehet, hogy néha azt gondolják a túloldalon, „hadd jöjjön ez a törpe”, de őket a gyorsaságommal próbálom legyőzni. Igyekszem minél több izmot pakolni magamra, hogy erőben is felvegyem a harcot a védőkkel.

– A BL-t két vereséggel kezdték, a múlt hétvégén a Podravka ellen kicsit dadogott a játék az első félidőben, végül hat góllal nyertek. Mi hangzott el a szünetben?

– Túlpörögtünk. Nem volt semmi komoly, Gábor (Elek Gábor, az FTC edzője – a szerk.) megnyugtatott minket, és utána már jobban működött minden.

– Egyesek attól tartanak, hogy Faluvégi Dorottya Győrbe igazolása lavinát indíthat el, és ezek után minden tehetséges fradistát meg fog környékezni az ETO. Mit tenne, ha csábítaná a Bajnokok Ligája címvédője?

– Eszembe sem jut, hogy elmenjek, nagyon jól érzem magam a Fradiban, nekem itt van dolgom.

– Nemcsak a Fradiban, a válogatottban is. Eszébe jut olykor a decemberi világbajnokság?

– Természetesen. Szenegál és Kazahsztán mellett három komoly csapat: Románia, Spanyolország és Montenegró lesz az ellenfelünk a csoportban. Szeretnénk minél több pontot vinni a középdöntőbe. Éremről álmodom, de az olimpiai szereplés kiharcolása a legfontosabb.