Álma a Recco–FTC döntő

Ratko Rudić és Kemény Dénes között lehetetlen különbséget tenni, ha minden idők legnagyobb, legsikeresebb vízilabdaedzőjét keressük. Egy objektív kritérium azonban a horvát mester javára dönt: ő négy olimpiai aranyéremmel rendelkezik szakvezetőként – ráadásul három különböző válogatottal –, míg Kemény „csak” hárommal. Nos, Rudić szerdán a Kondorosi úton járt élete első klubcsapatával, a Pro Reccóval, amely 2015 után újból Bajnokok Ligája-diadalra tör. Bár ehhez az FTC-nek is lesz néhány szava.

A pólópápa pályafutása során először járt nálunk klubedzőként Fotó: Nemzeti Sport/Balogh László

– Nem akarom szembedicsérni, de akadt egy-két emberelőny-értékesítésük, amikor nem is tudtam követni a labda útját, ennél nagyobb baj, hogy az OSC játékosai sem. Hogyan csinálják?

– Igen, kiemelkedő tudású póló­saink vannak, akik mindennek tetejébe még roppant fürgék, gyors gondolkodásúak is. Régóta a legmagasabb szinten pólóznak, össze is szoktak, s tavaly nyár óta, amikor átvettem a csapatot – korábban csak válogatottakkal dolgoztam –, nagyon kemény edzéseket vezetek.

– Olvastam, amikor az Egyesült Államok válogatottját irányította, egynémely tréningen tizennyolc kilométert úszatott a játékosaival.

– Ó, ez talán túlzás, de mindig is a kemény munka híve voltam. Szóval, olyan stílust próbálunk elsajátítani a Reccóval, ami tetszik a közönségnek, ami látványos. Persze hibák is be-becsúsztak, nem is tudtuk értékesíteni valamennyi helyzetünket, de nem panaszkodom, egyre jobban játszik a csapat. Ez az OSC elleni 14-10-es győzelem remek teszt volt nekünk, megmutatta, hol tartunk az idény közepén. Nem állunk rosszul.

– Két hete 13-13-at játszottak a BL címvédőjével, az FTC-vel. Az az önök szintje. Mit szólt ahhoz a meccshez?

– A Ferencváros Európa bajnoka a klubcsapatok között, már eddig is bivalyerős volt, és miután tavaly megnyerte a Bajnokok Ligáját, még további két világklasszist szerződtetett Zalánki Gergő és a görög Funtulisz személyében. Az FTC támadópoten­ciálja jelenleg páratlan a világon. Nem vitás, a csapat a sorozat egyik legnagyobb favoritja, minden esélye megvan a címvédésre.

A pólópápa pályafutása során először járt nálunk klubedzőként
Fotó: Nemzeti Sport/Balogh László

– Azért a két héttel ezelőtti 13-13-ban az is közrejátszott, hogy az ön honfitársa, a világ legjobb kapusának tartott Marko Bijač sérülés miatt nem védhetett.

– Valóban, két hónapig sérült volt, de most már lábadozik, és az OSC ellen be is tettem a második félidőre. Vele nyert két éve világbajnokságot Horvátország a Margitszigeten, komoly erősségünk, a szezon második felére már ereje teljében lesz.

– Mi a véleménye arról az egyéni versenyfutásról, amely Varga Dénes, a Fradi ásza és Francesco Di Fulvio, az önök kiválósága között zajlik a Total Waterpolo szaklap szavazásán az Év játékosa címért?

– Hogy is mondjam… Két hatalmas vízilabdázóról beszélünk. Varga technikai tudása utolérhetetlen, úgy olvassa a játékot, mint senki más, míg a kvangdzsui világbajnokság MVP-je, Di Fulvio inkább ösztönös pólós. Bármelyikük nyeri meg a voksolást, jó helyre kerül a trófea. Di Fulvióra – aki még csak 26 éves, míg Varga már 32 – én inkább úgy tekintek, mint a magyar zseni örökösére, aki egyszer majd átveheti Varga kezéből a váltóbotot. Egyébként ma remekelt Francesco, három gólt lőtt, fantasztikusan megy neki a lefordulás.

– Mit szólna egy Ferencváros–Pro Recco döntőhöz a Bajnokok Ligájában?

– Élvezném! Őszintén szólva ez az álmom, ez a párosítás, mert az a meccs a vízilabda ünnepe lenne. Micsoda játékosok! Egyik oldalon Varga, Younger, Jaksić, Vámos, Zalánki, a másikon Bijač, Filipović, Mandić, Ivović és a világbajnok olasz válogatott krémje. Igazi látványosság lenne egy ilyen finálé, nem fér kétség hozzá, hogy pillanatnyilag ez a két legerősebb klubcsapat Európában. Persze egyelőre ez a döntő csak papíron alakult ki, addig még mindkét csapatnak egy csomó mérkőzést kell játszania, és ahogy az elmúlt években is megesett, becsúszhatnak meglepetések. Hiszen hiába számít állandó favoritnak a Pro Recco, 2015 óta nem sikerült BL-t nyernie a csapatnak.