Felértékelődött a keddi Montenegró elleni mérkőzés jelentősége: esetleges győzelmével szinte biztosan besétált volna a női kézilabda-világbajnokság középdöntőjébe a magyar válogatott. Tegnap szó sem volt a kazahok és a spanyolok ellen látott gyatra kezdésről, a huszonötödik percig egy-két gólos magyar vezetés és a döntetlen állás váltogatta egymást. Már ekkor is szembetűnő volt az irányító(k) és az átlövők visszafogott játéka: a Ferencvárosban és a Bajnokok Ligájában olykor sziporkázó junior világbajnokok, Klujber Katrin és Háfra Noémi mellett Kovacsics Anikó is gyenge napot fogott ki. A montenegrói bekkekhez képest filigrán testalkatú debreceni beálló, Tóvízi Petra felőrlődött a nagy küzdelemben. Schatzl Nadine és Lukács Viktória bátran vállalkozott szélről, Bíró Blanka olykor bemutatott egy-két bravúrt a kapuban. A másik oldal keménységéről mindent elárul, hogy Montenegró már az első félidőben hat kétperces kiállítást szedett össze, Andrea Klikovac pedig Tóth Gabriella szándékos lekönyökléséért kapott azonnal piros lapot. Ha még csak durvák és alattomosak lettek volna a montenegróiak… Sajnos kézilabdáztak is: az exgyőri Jovanka Radičević és Milena Raičević szórta a gólokat, a félidő hajrájában fordított a délszláv csapat.
A szünet után félő volt, hogy gyorsan elmegy a meccs, Montenegró már három góllal is vezetett a főleg átlövésben és a beálló poszton igen passzív magyarok ellen. Kis túlzással csak rendezetlen védelemmel szemben sikerült gólt szerezni, s ekkor is főleg szélről. A belső hármas tagjait Kim Rasmussen szövetségi kapitány sokat cserélgette, az ötödik vb-jén szereplő Tomori Zsuzsanna volt a legaktívabb közülük, Háfra biztatóan kezdett, de ahogy telt az idő, úgy fogyott el az önbizalma. Az átlövőink és irányítóink összesen négy (!) akciógólt (Tomori és Háfra kettőt-kettőt) dobtak. Így nehéz lett volna meccset nyerni, a végén Montenegró tudott újítani, és egy góllal, 25-24-re győzött.

Fotó: MTI/EPA/Jamamura Hirosi
Kim Rasmussen szomorúan, de büszkén értékelt. – Apró dolgok hiányoztak. Kissé bosszús vagyok, de nagyon-nagyon büszke, mert mindent megpróbáltunk. Igyekeztünk levenni a nyomást a lányokról, de sajnos így sem tudtuk azt játszani, amit tudunk. Az egyik legerősebb ellenféllel játszottunk a csoportban, de valami hiányzott.