Már csak ez az egy hiányzik

Az FTC-Telekom április 16. óta veretlen hazai és nemzetközi színtéren egyaránt, csak egy-egy OSC, illetve Pro Recco elleni döntetlen árnyalja picit a képet. Cserébe időközben „becsúszott” egy magyar bajnoki aranyérem, egy Bajnokok Ligája-trófea, egy Európai Szuperkupa és egy Magyar Kupa-serleg. A sportágban, de talán az egész sportvilágban egyedülálló sorozat áll Varga Zsolt edző csapata mögött, amelyet az Év csapata címmel koronáznának meg a Nemzeti Színházban.

Az ausztrál klasszis megkoronázná sikersorozatát a népligetiekkel Fotó: Nemzeti Sport/Madar Dávid

Kilenc trófeát nyertek zsinórban – közte a fent említetteken kívül egy hazai és még egy európai szuperkupát, sőt tavaly még Európa-kupát is – anélkül, hogy egyetlen döntőt is elvesztettek volna a minap holtversenyben a kontinens idei legjobb pólóedzőjének megválasztott Varga Zsolt legényei. Nem csoda, hogy a népligeti uszodában egyre többet beszélnek arról, megérdemelné az együttes, ha a tavalyi harmadik hely után idén az FTC-Telekom kapná a legtöbb szavazatot az Év csapata választáson.

A Fradi szédítő száguldásának egyik motorja egy 28 éves perthi fiatalember, a legjobb magyarországi idegenlégiósnak korábban négyszer is megválasztott Aaron Younger.

– A legjobb pillanatban hívott, két óra múlva már a levegőben leszek a családdal – Anna feleségemmel, a két és fél éves Rusty fiúnkkal és Alfie-val, a menhelyi kutyával –, utazunk haza karácsonyozni – mondta a telefonba a magyarul is beszélő, de azért gondolatait anyanyelvén, az angolon egyelőre még jobban kifejező pólós. – Perth­ben hőhullám tombol, szerencsére Sydney-ben száll le a gépünk, ott azonnal csatlakozom az edzőtáborozó ausztrál válogatotthoz. Mire onnan december 22-én tovább állunk, talán enyhül a kánikula.

Amikor említem Aaronnak, hogy a napokban kétszer is összecsapott az FTC és az OSC, és a 8-7-es kupadöntő, illetve a 10-10-re végződött bajnoki rangadó után Vad Lajos, a rivális edzője azt nyilatkozta, kezdik utolérni a Fradit, az ausztrál klasszis csak részben ért egyet. – Nem decemberben osztják a bajnoki aranyakat – kivéve az Év csapata titulust, ami az egyetlen hiány­zó trófeánk –, májusra kell csúcsformába lendülnünk. Szoros mérkőzések voltak, de szerintem még mindig előnyben vagyunk. Tavaly ősszel is becsúsztak vereségek, aztán tavaszra minden összeállt.

Az ausztrál klasszis megkoronázná sikersorozatát a népligetiekkel
Fotó: Nemzeti Sport/Madar Dávid

Megkockáztatom a kérdést: Vajon a Fradi jobb csapat-e most, mint tavaly ilyenkor volt? Hiszen hogyan lehetne fokozni a fokozhatatlant? – Most is bivalyerősek vagyunk, Funtulisszal, Zalánkival és Constantin-Bicarival tovább erősödtünk, és az eredményeink is ezt mutatják – állítja.

Nemzetközi vizekre evezve szóba hozom a Pro Recco elleni 13-13-as döntetlent. Amikor arról beszélek, hogy felülről remizett a Fradi Di Fulvióékkal, visszafogottan reagál. – Egész jó mérkőzés volt, Bolognában is megmutattuk, minimum egyenrangú ellenfelei vagyunk a legendás csapatnak. Biztos vagyok abban, elég erősek vagyunk ahhoz, hogy megverjük őket. Klassz lenne megvédeni a címünket, ez a célunk. Ha pillanatnyi erősorrendet kérdezne, akkor azt mondanám, hogy a Fradi és a Recco holtversenyben, aztán következnek a többiek – mondja.

Egy ilyen sztárcsapatban, mint amilyen az FTC, nehéz is kiemelkedni, talán csak Varga Dénesnek, a csapatkapitánynak, a Total Waterpolo díját a minap elnyerő klasszisnak sikerül. De vajon milyen Younger szerepe a Fradiban? Mennyit változott ahhoz képest, amit tavalyig a Szolnok vezéreként betöltött?

– Más csapat, más szerep. Másképp kell itt játszanom, mint Szolnokon, de a lényeg, hogy nyerjünk, és amíg nyerünk, addig nincs baj. Bármit is kérnek tőlem, azt én megteszem, és boldog vagyok, ha sikerül. Ugyanígy gondolkodom a válogatottal is, Ausztráliá­val már kint vagyunk a tokiói olim­pián, szemben Magyarországgal! Persze nekünk jóval könnyebb dolgunk volt, csak Új-Zélandot kellett legyőznünk – jegyzi meg, amikor pedig arról kérdezem, milyen érzés a magyar válogatott ellen játszani, először a sablonválaszt próbálja adni, de aztán elneveti magát: – Ugyanolyan, mint az összes többi meccs… Na jó, nem ugyanolyan, fura érzés úgy pólózni, ha a saját csapatkapitánya, Varga Dumi fogja az embert!