Az olaszok voltak az úttörők, ők már 2009-ben elvitték Pekingbe a szuperkupát, s az arab világban is többször vendégeskedtek, az elmúlt két évben az ő választásuk is Szaúd-Arábiára, Dzsiddára, illetve Rijádra esett. Az RFEF először az előző idényben kísérletezett, hiszen akkor Marokkó, közelebbről Tanger volt a házigazda, igaz, akkor még hagyományosan a bajnok (Barcelona) és a kupagyőztes (Sevilla) csapott össze a megszokott időpontban, augusztusban egyfajta idénynyitóként. Luis Rubiales, a szövetség elnöke gondolt egy nagyot, mini kupát csinált az eseményből, és hároméves szerződést kötve elvitte Szaúd-Arábiába. Az izgalom a tetőfokára hágott Dzsiddában – olvashattuk az RFEF közleményében az esemény előtt, de a szövetség nemcsak élménnyel, hanem negyvenmillió euróval is gazdagodott. Ebből húszat a klubok között osztottak szét – persze nem testvériesen, a Barcelona és a Real Madrid hat-hat milliót, az Atlético hármat, a Valencia pedig kettőt kapott, és a döntősök tovább egy-egy millióra számíthatnak –, húszat pedig a szaúdi női és utánpótlásfutball fejlesztésére fordítanak.