Reggelente szembe jön vele Trump

Lévai András – ha tehetné – megállítaná az időt. A George Washington University harmadéves hallgatója, egyszersmind az amerikai főváros hatalmas presztízsű tanintézménye vízilabda-csapatának balkezes sztárja azt mondja, bárcsak sohase érnének véget ezek az egyetemi évek, miközben a 22. születésnapját februárban ünneplő budai srác szívesen játszana a világ legszínvonalasabb bajnokságában, a magyar ob I-ben is. Aztán lehet, hogy még a végén filmproducer lesz belőle, ami ismerve a papa karrierjét, nagyon is reális forgatókönyv.

Ki ne ismerné Lévai Balázst, a frenetikus sikerű Dob+Basszus, a Bestseller, A Nagy Könyv alkotó-műsorvezetőjét, vagy legújabban a fiatalon elhunyt dzsesszénekesnő Fábián Juli életéről készült film, a Like a Child rendezőjét? Nos, András az ő fia, s amikor először beszélek vele telefonon, meg kell csípnem magam, mert azt hiszem, az apjával beszélek.

– Mások is mondták, hogy nagyon hasonlít a hangunk – mosolyodik el a vonal túlsó végén is jól hallhatóan, miközben megbeszéljük a másnapi találkozót az egyik budai üzletközpont kávézójában.

Az idősebb Lévait legalább húsz éve ismerem, egyfelől a vízilabdából, hiszen fiatalon a KSI-ben, majd a Fradiban pólózott, később az Yblben, amelynek idővel klubelnöke is lett, másfelől pedig Rátgéber Lászlón, a bohém pécsi kosaras mesteredzőn keresztül. Az alma nem esett messze a fájától, az ifjabbik Lévai – aki még néhány napig itthon tartózkodik, mielőtt visszamenne Washington DC-be megkezdeni a hatodik szemeszterét – úgy a pólóban, mint a filmkultúrában felettébb otthonosan mozog.

– A Medve utcai Csik Ferenc Gimnáziumba jártam, közben a KSI-ben vízilabdáztam, Horváth János és Keszthelyi Tibor voltak az edzőim, igen kemény iskola volt. Szakmailag szerintem még ma is a magyar vízilabda a legjobb a világon. Szóval, ha jól emlékszem, 2014 nyarát írtuk, akkor éppen nem kerültem be a korosztályos válogatott keretbe. Apámmal összedugtuk a fejünket, előttem volt az egész nyár, miért ne próbáljak meg kimenni pólózni Kaliforniába? Írtunk egy csomó klubnak, elküldtem az életrajzomat, és Norco városából, a CHAWP Aquatics klubtól jött is a kedvező válasz. Három hónapot kint töltöttem, megtanultam rendesen angolul – valamennyire korábban is tudtam –, aztán még két nyáron át ugyanott játszottam. Nagyszerű élmény volt, találkoztam az ország egyik legjobb egyetemi csapata, a UCLA edzőjével, szó volt arról, hogy érettségi után ott kapok ösztöndíjat, de végül a George Washington University lett belőle a fővárosban. Ma már azt mondom, hála istennek – meséli a 185 centis fiatalember annak a történetét, hogyan is került ki Washingtonba, az ország egyik elit egyetemére. Ahogy mondja, a UCLA-ben minden a pólóról szólt volna és ő egyáltalán nem bánja, hogy egy olyan helyre került, ahol a tanulás is kiemelten fontos.

– Amúgy nem példa nélküli, hogy fiatal magyar pólósok az Egyesült Államokban tanulnak, és közben vízilabdáznak, hirtelen a válogatottak közül Erdélyi Balázst, Antal Dórát, Illés Annát tudnánk említeni, utóbbi két hölgy éppen a UCLA hallgatója volt, Erdélyi pedig szintén egy kaliforniai csapatban, a Pacific Tigers együttesében játszott, még a 2010-es évek elején.

– 2016 nyaránt történt, egyszer csak kaptunk egy levelet a George Washington Egyetem edzőjétől, hogy eljönne Budapestre, és megnézné egy edzésemet. Utólag megtudtam, az a srác hívta fel rám a figyelmét, akinél három nyáron keresztül Kaliforniában laktam. Jordan Blossernek hívják, jelenleg a csapattársam a George Washingtonon, egy évvel fölöttem jár, ő lett a legjobb barátom az évek során. Szóval, hiába voltam utánpótlás válogatott, hiába voltam utolsó éves csapatkapitány a KSI-ben, nagyon izgultam az ominózus meccs előtt, nem akartam leégni a majdani edzőm előtt. Igaz, ekkor még az sem volt biztos, hogy kikerülök oda. Szerencsére jól ment a játék, dobtam pár gólt és a meccs után a későbbi edzőm, Barry King elhívott vacsorázni, ahol elém rakott egy ösztöndíj-ajánlatot. Nem sokáig kérettem magam, aláírtam.

Nem is biztos, hogy Andris tudta, hová kerül. De gyorsan kiderült, hogy gyakorlatilag az Egyesült Államok, sőt, a világ közepére. Mert az lehet, hogy a média, az üzleti és a filmvilág centruma Los Angeles és New York, de ami a világpolitikában történik, az rendszerint Washington D.C.-ből indul ki.

– Az egyetemünk campusa és a kollégiumunk ott van egy kőhajításra a Fehér Háztól, minden reggel látom Trump autókonvoját, amikor bemegy dolgozni, este meg a másikat, amikor hazamegy. És amikor helikopterrel érkezik és távozik, azt is látjuk. Mi tudjuk meg legelőször, hogyha az elnök külföldre utazik! Amúgy a politika engem túlzottan nem foglalkoztat, inkább a marketing és az üzleti világ, meg természetesen a film. A fő tantárgyam, ahogy ott mondják, a major a marketing és a business, a mellékszál, a minor pedig a filmtudomány, film studies. Iszonyú jól érzem magam a csapatban és az egyetemen, nagyon szerencsésnek tartom magam. Most leginkább azt szeretném, ha megállna az idő. Azt tanulhatom, amihez kedvem van, ami a szenvedélyem, és mellette magas szinten vízilabdázhatok, ami szintén a szenvedélyem. Ennél jobb dolog nem is történhetett volna velem.

A George Washington magánegyetem, ez azt jelenti, egy évre 75 000 dollár lenne a tandíj, ami 22-23 millió forintnak felel meg, ez még egy tehetősebb magyarországi családnak is megfizethetetlen, de az amerikaiaknak sem könnyen elérhető. Bevett gyakorlat, hogy jelzáloghitelt vesznek fel a szülők a házukra, hogy tudják finanszírozni a gyermekük tanulmányait.

– Nekem, mivel ösztöndíjas vagyok, nem kerül semmibe az egyetem, kollégiumi szobát is kapok, sőt, még zsebpénzt is, amiből kényelmesen kijövök, nem szorulok szülői apanázsra. Hihetetlenül jó, izgalmas szemináriumaink vannak, csak egy példa erre: a múltkor Tim Cook, az Apple nagyfőnöke jött el hozzánk előadást tartani, illetve beszélgetni a hallgatókkal, én is szóba elegyedtem vele. Az ilyen személyes beszélgetések többet érnek egy ötszáz oldalas tankönyvnél.

Andris izgult az első félévben, de nem kellett: a nyelvvizsga, a TOEFL jól sikerült, hála a Kaliforniában töltött három nyárnak, az angoltudása már bőven elégséges volt a tanulmányok megkezdéséhez.

– Még nem tudom, mit hoz a jövő, másfél évem hátra van az egyetemen. Lehet, hogy utána rámegyek a mesterfokozatra, lehet, hogy elmegyek dolgozni, de az is lehet, hogy hazajövök pár évre vízilabdázni egy ob I-es csapatba. Ami a munkát illeti: a marketing, a business és a filmtudományok ötvözéséből kialakulhat még egy produceri pálya is, ez is érdekelne, mindig érdeklődéssel figyeltem, amit az édesapám csinál. Szóval, azzal a diplomával, amit majdan a George Washington Egyetemen kapok, több irányban is el tudok indulni.

Amely irányok közül az egyik természetesen a vízilabda, ha csak néhány hazai idény erejéig is.

– Jól megy kint a játék, 2017-ben én voltam a konferenciánkban az év újonca. Komoly előny, hogy balkezes vagyok, a magunkfajtából mindig jóval kevesebb van. 2019-ben bekerültem a konferencia All-Star csapatába, minden kategóriában én vezettem az egyetemünket: a legtöbb gólt dobtam, a legtöbb gólpasszt adtam és a legtöbb labdát is én szereztem. De ezeknél is fontosabb, hogy kétszer megnyerük a konfercencia bajnokságot és bejutottunk az országos nagydöntőbe, amire korábban nem volt példa az egyetem történetében. De mindent biztosítanak is a magas szintű teljesítményhez. Szinte úgy élünk kinn, mint Marci Hevesen, nincs lehetetlen kívánságunk. Az egyetem mindenben támogat, szükség esetén külön tanárok segítik a sportolókat. A legkisebb sérülés esetén azonnal elintézik az MRI-vizsgálatot, jön az athletic trainer, a sportmasszőr, és kezelésbe vesz. Az ilyen apróságok roppant módon erősítik a köteléket az iskoláddal, ezeket otthon is el lehetne tanulni, ez nem kizárólag pénzkérdés.

Balról a második András

Végül a filmkultúra is szóba került, Andris nagyon is figyelte, mi történt a közelmúltban a Golden Globe választáson.

– Örültem a díjaknak, amiket Tarantino filmje, a Volt egyszer egy Hollywood kapott, Brad Pitt sikerének meg különösképpen, szerintem óriásit alakított. Pont most, a repülőn, amikor jöttem hazafelé a karácsonyi szünetre, megint megnéztem, nem tudok betelni vele. Di Caprio sem volt rossz, de Pitt külön kategória. Az Elton John életéről szóló Rocketman nekem annyira nem jött be, ugyanebben a zsánerben a Bohém rapszódia sokkal jobban tetszett. Érdekel ez a világ, nem lepődnék meg, ha egyetem után a film irányába mennék el. A business-marketing biztos alapot jelent nekem diploma után, de az igazi szerelem a film. Már beszéltem is kint tanácsadókkal, a filmmarketing, producerkedés tényleg egy lehetséges irány. És még valami: odakint nagyon szeretik az üzleti életben, ha valaki csapatsportágból érkezik, mert akkor biztosan képes csapatban gondolkodni. Odakint pedig mindennek a teamwork az alapja.

Lehet, hogy az új Andy Vajnával beszélgettünk?