Damoklész kardja a tőröző felett

Mohamed Aida az első magyar sportoló lehetne, aki hét olim­pián szerepel, s bár női tőrcsapatunk jelenleg kvótát érő helyen áll a kvalifikációs rangsorban, az UTE 43 éves vívónője – a fegyvernem utóbbi két és fél évtizedének legeredményesebb hazai reprezentánsa a világversenyeken szerzett 14 érmével – mégis távol van a tokiói részvételtől. Bár a világranglista és a hazai válogatási rangsor alapján is egyértelműen helye lenne a csapatban, a tavalyi a hazai vb után kikerült a négyesből.

Olykor heves indulatokat rejt el a vívósisak Fotó: MTI/Czagány Balázs

– Ha nem is mélyebb dolgokról, mindenkivel beszélek. Feszültség igazából tavaly tavasszal volt, persze akkor is amiatt, hogy ki kerül a csapatba. Nem tagadom, az a helyzet megviselt, és biztos vagyok benne, hogy utána emiatt is vívtam gyengébben a világbajnokságon. Nyomott a bizonyítási kényszer, és sokat őrlődtem, hogy vajon mennyi energia van még bennem. Sajnos az edzésmunkában néhány dologban rossz irányban mentem. Hiába voltam fizikálisan jó állapotban, ha közben lelassultam. Úgy érzem, most újra jó úton vagyok, összeállítottuk azt a munkát, amelyik élettanilag nekem megfelelő. Igazából csak apróságokon kellett változtatni, de ezek alapvetően meghatározzák a vívásomat.

– Ha nem jut ki az olimpiára, befejezi?

– A szerződésem az év végéig él az UTE-val, és egyébként sem szeretném az egyik napról a másikra abbahagyni. Szóval a decemberi országos bajnokságon biztosan vívni fogok. De most azért sem akarok a búcsúval foglalkozni, mert akkor hogyan tudnék a hét végi torinói Grand Prix-re koncentrálni, és arra, hogy visszakerüljek a csapatba? Most csak az jár a fejemben, hogyan tudnám a legjobb formámat nyújtani.