Nehéz eldönteni, hogy a két gladiátor közül melyiknek az élettörténete inkább regénybe illő Kezdjük a 31 éves Tyson Fury bemutatásával, már csak azért is, mert az ő pályafutásának vannak magyar vonatkozásai.
Tyson Fury 1988. augusztus 12-én született Manchesterben. 14 évesen, 2002-ben kezdett bokszolni. Felmenői között írek is vannak, kezdetben felváltva szerepelt angol és ír színekben, első sikerét az 2006-os agadiri junior világbajnokságon is írként érte el, itt bronzérmet szerzett +91 kg-ban, miután a negyeddöntőben a mi Bernáth Istvánunkat győzte le döntő fölénnyel, hogy aztán az elődöntőben 36:31-es szoros pontozással alulmaradjon az üzbég Szardor Abdullajevvel szemben. (Itt, Agadirban Bacskai Balázs 64 kg-ban világbajnok lett, és itt indult el napjaink legcsillogóbb klasszisának, a későbbi amatőr világ- és olimpiai bajnoknak, az ukrán Vaszil Lomacsenkónak a pályafutása is légsúlyú junior világbajnoki cím megszerzésével.)
Bernáth és Gyöngyösi mesélhetne Furyról...
Ugyanabban az évben a brit amatőr bajnoki döntőben kikapott David Price-tól. 2007 májusában az Európai Unió junior bajnokságának döntőjében, Varsóban Fury megint Bernáthtal akadt össze, és ismét győzött, a debreceni fiú a harmadik menetben feladta a küzdelmet. Júniusban, Zomborban a junior Európa-bajnokságon is döntőt bokszolt, de 24:11-es pontozással kikapott az orosz Makszim Babanyintól.
A profik között 2008. december 6-án mutatkozott be, Nottinghamben, a Carl Froch–Jean Pascal WBC szuperközépsúlyú címmeccs előmérkőzésén, és mit ád isten, ismét egy magyar ellenfelet kapott Gyöngyösi Béla személyében, aki az első menetben 2 perc 14 másodperc elteltével kiütött.
Profi pályafutása töretlenül ívelt felfelé egészen 2015. november 29-ig, amikor Düsseldorfban egyhangú pontozással (115-112, 115-112, 116-111) legyőzte Volodimir Klicskót, és ezzel a WBA, az IBF, a WBO, az IBO és a Ring Magazine világbajnoki övét.

Fotó: MTI/EPA/ETIENNE LAURENT
Az utána következő 31 hónapról jobb nem beszélni. Fury nem tudta feldolgozni a váratlan dicsőséget és pénzt (ötmillió fontot kapott a győzelemért, amiben benne van az a 200 000 font is, amit egy dúsgazdag barátjától kölcsönkért, és feltett a bukmékereknél a saját sikerére!), felszedett ötven kilót, kábítószerezett és piált, depresszióval küzdött, s úgy tűnt, a lejtő alján a halál vár rá. Ám összeszedte magát, ismét edzésbe állt, 2018. június 9-én előbb az albán Sefer Seferit verte (feladás), majd augusztus 18-án az olasz Francesco Pianetát pontozással, így jutott el a Deontay Wilder elleni WBC-címmérkőzésig, amelyet 2018. december elsején vívtak a Los Angeles-i STAPLES Centerben. Végig Fury volt a jobb, de Wilder kétszer is padlóra küldte, másodszor az utolsó, 12. menetben egy borzalmas balhoroggal, a „Gypsy King” azonban innen is felállt, és lehajrázta az amerikait, akit tulajdonképpen a gong mentett meg a KO-tól. A döntetlen eredménnyel Wilder megőrizte világbajnoki címét, de sokak szerint megfosztották Furyt a megérdemelt győzelemtől. Az eltelt 15 hónapban Fury kétszer bunyózott, Tom Schwarzot technikai KO-val verte, az addig veretlen Otto Wallint egyhangú pontozással, és ízt mondja, élete formájában várja a Wilder elleni visszavágót, amelyen a WBC világbajnoki öve lesz a tét.