A valaha élt legismertebb és legnépszerűbb magyar ember Budapesten született, 1927. április 1-jén. Valamennyi lexikon a születési helyét és dátumát is tévesen rögzíti, szemben a mindenütt nyilvántartott 2-ával – olvasható Puskás.com-on. Az anyakönyvi kivonat tanúsítja, hogy április első napján látta meg a napvilágot, méghozzá a VIII. kerületi Rókus kórházban – s nem Kispesten, mint az például az évkönyvekben olvasható.
Előbbi pontatlanság az édesanya sikeres akciójának is köszönhető, Purczeld Ferencné Bíró Margit ugyanis abból a megfontolásból, hogy fiát ne zrikálhassák azzal, hogy bolondok napján született, megváltoztatta a hivatalos adatot. Később aztán maga Puskás is minden eszközzel irtotta az eredeti adatot, amely olyannyira eredményesnek bizonyult, hogy a hivatalos kiadványokban máig másodika szerepel születési dátumként.
Puskás tehát a bolondok napján látta meg a napvilágot, Budapestről indult el a világot meghódító útjára. A Honvéd felnőttcsapatában 1943-ban, 16 évesen mutatkozott be, és itthon nem is szerepelt más csapatban, 1947-ben a Ferencváros dél-amerikai túráján „kölcsönjátékosként” erősítette a zöld-fehéreket.
A válogatottban a háború után az Ausztria elleni győztes meccsen egy góllal mutatkozott be – ezt követte még 84 mérkőzés és 83 gól nemzeti mezben. Az Aranycsapattal 1950. május 14-től 1954. július 4-éig, a Németország ellen 3-2-re elveszített vb-döntőig nem kaptak ki, a 32 meccses veretlenségi széria időtartama alatt a magyar válogatott aranyérmet szerzett az 1952-es helsinki olimpián, és 6:3-ra legyőzte Angliát a londoni Wembley-ben 1953. november 25-én, az Évszázad Mérkőzésén.
Az 1956-os forradalom mindent megváltoztatott, de amikor november végén Öcsi és a többi Honvéd-játékos elhagyta az országot, még nem gondolták, hogy néhányan közülük évtizedekig nem térnek majd haza. A forradalom bukása az Aranycsapat több világsztárját is arra késztette, hogy ne térjenek haza, inkább külföldön próbáljanak szerencsét.
Puskás Ferenc Bécsben és Olaszországban vészelte át a FIFA eltiltásával, a családtagok veszélyes kijuttatásával és csalódásokkal járó bizonytalan időszakot, majd mindenkit meglepve szerződést kapott a Real Madridtól, a korszak első számú csapatától. Harmincegy évesen megfeszítve minden erejét, leadta a 18 kilós súlyfeleslegét, és kivívta a helyét a világhírű spanyol gárdában. Máig megdönthetetlen rekordként négy gólt szerzett 1960-ban az Eintracht Frankfurt elleni BEK-döntőn, rá két évre két gólt rúgott a Benfica elleni fináléban. Összesen négyszer nyert spanyol gólkirályi címet. 1966-ban, harminckilenc évesen fejezte be a játékospályafutását.
