Győzni ment Salamancába

Tegnap tizenegy éve, 2009. április 5-én aratta a magyar kosárlabdasport történetének egyik legnagyobb sikerét – a Szpartak Moszkva női csapata. Nem, nem ment el az újságíró esze, csupán arról van szó, hogyha – mondjuk – a Benfica labdarúgóinak 1961-es és 1962-es, Guttmann Béla vezérletével elért BEK-győzelmét részben magunknak vindikáljuk, akkor ugyanezt kell tennünk a moszkvaiak Euroliga-diadalával is, hiszen a salamancai finálé jegyzőkönyvé­ben az orosz együttes összeállítása után ez állt: Coach: László Rátgéber.

Az újvidéki mágust előző év nyarán szerződtette Sabtaj von Kalmanovics, a Szpartak milliárdos tulajdonosa. A vidnojei – moszkvai déli elővárosa – gárda világklasszisok sorát vonultatta fel, elég csak az amerikai Diana Tau­rasi, Sue Bird és Sylvia Fowler vagy az ausztrál Lauren Jackson nevét említeni, de éppen ez volt a nagy feladat Rátgébernek: csapattá gyúrni a megannyi individuumot.

Ez olyannyira sikerült, hogy a salamancai négyes döntőben előbb a hasonló játékerejű Jekatyerinburgot 83-74-re verték Rátgéberék, majd a fináléban a házigazda Perfumerías Avenidát ­85-70-­re. Az MVP a két meccsen ­összesen 64 pontot szerző Taurasi lett, s arról se feledkezzünk meg, hogy a Final ­Fournak magyar résztvevője is volt – nemcsak edző –, az MKB Euroleasing Sopron, amely a negyedik helyen végzett. Rátgébert pajzsra emelték, alig győzte fogadni a gratulációkat, csupán ketten mulasztottak el kezet rázni vele: Berényi János, az MKOSZ akkori elnöke és Bodrogváry Iván főtitkár.

Rátgéber a szezon végén elköszönt Vidnojétól, és Isztambulban folytatta, a Fenerbahcénál, Kalmanovicsot pedig 2009 novemberében egy bérgyilkos agyonlőtte Moszkvában, a nyílt utcán. Később Rátgéber felhagyott az edzősködéssel, manapság Pécsett a Nemzeti Kosárlabda-akadémia szakmai igazgatója.