Báró Wesselényi Miklós, az árvízi hajós, esetleg a zsibói bölény. Ezek az eposzi jelzők társulnak a reformkor hőse, kiemelkedő politikusa, az 1838-as nagy dunai árvíz embermentő hajósa neve mellé, akiről azonban legalább ennyire fontos, hogy kiemelkedő sportember volt.
Wesselényi – az ő korában ez nem volt megszokott, még a Balaton-parti emberek sem nagyon tudtak úszni – kiváló úszó volt. 1835. augusztus 15-én hozzávetőleg négy órán át úszott Balatonfüred és Tihany között, állítólag ő volt az első, aki megtette ezt a mintegy négy kilométeres távot. Wesselényihez fűződő legenda: miután úszás közben megtudta, hogy egy híres nemes kisasszony várja a parton, inasát borotvával és szappannal a Balatonba rendelte, hogy megborotválja gazdáját, aki nem szeretett volna borostásan kiszállni a tó habjaiból. (Amúgy az első „igazi” átúszó az MTK-alapító Szekrényessy Kálmán volt, aki 1880-ban szelte át a tavat Siófok és Füred között.)
Még korábban történt, hogy Wesselényi Miklós a gróf Széchenyi Istvánnal 1822-ben, Angliában tett látogatása során John Jackson edzőtermében vett ökölvívóleckéket, idehaza úttörő szerepet játszott barátjával együtt az „önvédelem nemes művészete” elterjesztésében. Ők hozták be hazánkba a lósportot is, talán innen ered, hogy a jobb edzőtermeket, bokszklubokat istállónak is hívják.
Wesselényi pengeforgatónak sem volt utolsó. A sportszerű vívás gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós tevékenysége nyomán a 19. század elején vált népszerűvé. Az első intézménye az 1825-ben létrejött Pesti Nemzeti Vivóintézet volt. Az iskolát Széchenyi javasolta, de gróf Keglevich István kezdeményezte, de 1851-ben megszűnt. Az első magyar nyelvű vívószakkönyv 1839-ben jött létre Vítan címmel. A pesti intézettel közel egyidőben alakult meg Wesselényi kezdeményezésére Kolozsvárott a Kolozsvári Viadal Iskola, s itt működött az első olasz vívómester, Gaetano Biasini.
Wesselényi még egy sportágban alkotott maradandót, éspedig a vadászat egy speciális ágában, a szoknyavadászatban. Kora leghíresebb nőfalójának számított, egyes számítások szerint három „hivatalos” gyermeke (akiknek Wesselényi egyetlen törvényes felesége, a szobalánya és ápolója, Lux Anna volt az édesanyja) mellett „balkézről” nem kevesebb, mint tizenhárom utódja született, többnyire a zsibói birtok jobbágylányaitól. Wesselényi húsz éven keresztül érzékletes stílusú – manapság enyhén pornográfnak neveznénk – naplót vezetett kalandjairól.