A gyerekeknek ő Marianna néni, aki járt olimpián

Gódorné Nagy Marianna idilli nyugalomban, a kézilabdától nem elszakadva él az őrségi ékszerdobozban, Szentgyörgyvölgyön, és meglepődött, hogy őt választották a legjobbnak a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet, az Origo és a Magyar Kézilabda-szövetség közös szavazásán.

Szentgyörgyvölgy 20200622 Kézilabda 2020 Home story Fotó Tumbász Hédi Nemzeti Sport Gódorné Nagy Mariann Fotó: Tumbász Hédi Forrás: Nemzeti Sport

– Tudja, milyenek a gyerekek: ha megkapják a labdát, nem akarnak tőle elszakadni. No, itt legalább megtanulják, hogy a kézilabda csapatjáték, passzolni kell, hiszen nem lehet vezetni a labdát – teszi hozzá a 63 éves egykori klasszis, aki büszkén meséli, szerdán letették a Lentibe tervezett munkacsarnok alapkövét, azaz belátható időn belül végre lesz szabványpályájuk. A kisvárosban működik a férjével közös klub: a csapat korábban már feljutott az NB II-be, ám terem híján Nagykanizsán vagy Zalaegerszegen játszották a mérkőzéseket. Az meg nem volt az igazi.

Tekintélyes az éremgyűjtemény
Fotó: Tumbász Hédi / Nemzeti Sport

Gódorné Nagy Marianna nemcsak a szabadidőközpontban dolgozik és edzéseket tart, hanem Lentiben, az Arany János Általános Iskolában testnevelőtanár, osztályfőnök, így aztán kijutott neki a digitális oktatás szépségeiből.

– Feladatsort készítettem a gyerekeknek az ókori olimpiákról, illetve Magyarország híres sportolóiról, érmeseiről. A tesiórákon ilyenekről úgysem hallanak, most legalább tájékozódhattak – miközben már a kecskék felé vesszük az irányt, ám felvetésünket kacagva hárította el: magát azért nem tette bele a kérdéssorba.

Pedig helye lenne ott. Már 18 évesen szerepelt az 1975-ben világbajnoki bronzérmes válogatottban, a Csorna kézilabdázójaként hívta meg a keretbe „az a drága Bogyi bácsi”, Török Bódog kapitány, majd egy évvel később erőssége volt a montreali olimpián bronzérmes társaságnak.

– A kézilabdázók tudják, ki vagyok, az iskolában meg egyik-másik gyereknek a szülője ismer. Olyankor a fiúk, lányok mindig megkérdezik, hogy ó, Marianna néni járt olimpián? Leülök, és mesélek nekik.

S miközben ezt mondja, már szép házuk teraszán emeli ki az irigylésre méltó éremgyűjteményből a talán legnagyobb becsben tartott darabot.

– Fantasztikus élmény, hogy engem, a kis vidéki lánykát beválogatott Bogyi bácsi. Az olimpia előtt fél vagy egy évvel sem álmodtam volna arról, hogy eljutok Montrealba, azt terveztem, hogy négy év múlva lehetek ott. Hála Istennek, előbb összejött!

„LENNÉK KUTYA NÁLAM” Amerre járunk a szabadidőközpontban, valamilyen jószágot találunk, pedig már „csak” a kezdetben fűnyírónak használt kecskék, illetve a lovak maradtak. No meg otthon a kutyák: az eredeti „uv”, azaz utcai vegyes mellett egy kedves berni pásztor ügyel a házra és vár simogatást. Gódorné odavan Andrea lányáért és a két unokáért, akikről beszélve azonnal mosolyogni kezd a szeme, de az állatoknak is jó dolguk van Szentgyörgyvölgyön.

– Lennék kutya nálam – mondja az egykori klasszis, akinek a jobb füle mögötti részt egy kézilabdázót ábrázoló tetoválás díszít. – Csak ilyen minta volt – teszi hozzá nevetve az értetlenkedést látva, hogy a figura jobb kezében van a labda.

Az érmekkel a kézben előjönnek a történetek is. Kihagyhatatlan a sportág aranyéve, 1982, amikor a Vasas elhódította a BEK-et, a válogatott meg felejthetetlen hangulatú világbajnokságon szerzett ezüstérmet Budapesten, a Sportcsarnokban. Gódorné akkor már mindkét társaság csillaga volt, a vébén egy-egy meccsen 11 meg 12 gólt lőtt, és persze a BEK-ben is a hátán vitte a csapatot.

– Fantasztikus élmény volt a Vasassal a saját csarnokunkban győzni – ezt még talán azt sem tudja elképzelni, aki sportol.

Még kétszer ért csúcsra a BEK-ben, már az osztrák Hypóval, hiszen az NSZK-s kaland után a sztáralakulathoz vezetett az út. Nemcsak a sikerek jutnak eszébe, hanem például ahogyan az osztrák hegyekben tehénlegelőn felfelé futva edzettek, és tréfából „Sztrájkolunk!” táblát készítettek. Vagy amikor kivételesen a felkészülés alatt egyszer januárban síelhettek – ő pedig ezt úgy sem hagyta ki, hogy decemberben műtötték.

Láthatóan és őszintén meglepődött, amikor megtudta, hogy a korábbi és jelenlegi szövetségi kapitányokból álló grémium őt találta a legjobbnak, nem gondolta volna, hogy megelőzi például a XX. század legjobbjának választott csapattárs Sterbinszky Amáliát.

– Kapásból tudnék vagy harminc nevet mondani, aki bekerülhetne – tette hozzá, aztán színesen, szenvedéllyel beszélt még a játékról. Szurkol a maiaknak – akik közül nagyon kedveli a két fiatal átlövőt, Klujber Katrint és Háfra Noémit –, hogy sikerüljön az övékéhez hasonló eredményeket elérni.

Hiába, a zajos világtól távol, de a kézilabdához még mindig közel él a legjobbak legjobbja.

GÓDORNÉ NAGY Marianna

Született: 1957. augusztus 30., Csorna

Posztja: jobbátlövő

Klubjai: Csornai MEDOSZ SE (1970–1976), TFSE (1976–1980), Vasas SC (1980–1986), Bayer Leverkusen (NSZK, 1986–1988), Hypobank Wien (osztrák, 1988–1991), WAT Fünfhaus (1991–1993)

Első válogatottság: 1975. október 10., Koprovnica (Lengyelország 15–14)

Utolsó válogatottság: 1987. december 20., Szófia (Ausztria 22–17, B-vb)

Válogatottsága: 281

Legjobb eredmények: olimpiai 3. (1976), olimpiai 4. (1980), vb-2. (1982), 2x vb-3. (1975, 1978), vb-8. (1986), 3x BEK-győztes (1982, 1989, 1990), BEK-2. (1991), 2x IBV-4. (1974, 1975), 5x magyar bajnok (1980, 1981, 1982, 1984, 1985), 4x MNK-győztes (1980, 1981, 1982, 1984), NSZK-bajnok (1987), 4x osztrák bajnok (1988, 1989, 1990, 1991), 2x világválogatott (1991), 5x az év magyar kézilabdázója (1979, 1980, 1981, 1982, 1985)