Az olimpiára be-, az éremről újra lecsúsztunk

A Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet, az Origó és a Magyar Kézilabda-szövetség közös játéka, A kézisek kézise újabb fejezetében a kétezres éveket idézzük fel. Ekkor két olimpián (2004, 2012) is a legjobb négy közé jutott a magyar férfiválogatott. A Veszprém Kölnben BL-döntőket játszott, a Szeged 2014-ben pedig EHF-kupát nyert.

A két kulcsember, Nagy László (balra) és Carlos Pérez klubszinten ellenfelek is voltak Forrás: Nemzeti Sport archív

A Magyar Rádió Jó ebédhez szól a nóta című műsora mozdíthatatlan volt. Történhetett bármi a világban, a műsort nem lehetett levenni. Ám 2003. február 1-jén minden másképp történt. Ekkor délelőtt 10.30-kor kezdődött Lisszabonban a Magyarország–Jugoszlávia férfikézilabda vb-meccs, amely az 5–8. helyért zajlott. A mérkőzés nyertese utazhatott az egy év múlva esedékes athéni olimpiára. A 10.30-as kezdés tehát ideá­lisnak tűnt, másfél óra alatt lemegy a meccs, aztán szólhat a nóta. Gondoltuk mi. Mert 12.20-kor még mindig zajlott a dráma a portugál fővárosban, ahol éppen a második hosszabbításhoz készülődtek a csapatok. A hihetetlen forgatókönyv szerint zajló meccset végül 50 percnyi játékkal, 34-33-ra nyertük meg.

Ez már csak azért is csodálatos volt, mert utolsó csoportmérkőzésük után a játékosok úgy mentek vissza a madei­rai hotelbe, hogy összecsomagolnak a hazautazáshoz. Aztán a legutolsó csoporttalálkozón Szaúd-Arábia váratlanul 31-30-ra megverte Argentínát, ezzel kikaparva a magyaroknak a gesztenyét a középdöntőre. A centizés a vb második szakaszában is sikerült. Miután a svédektől is egy góllal kikapott Skaliczki László csapata, a végén elég volt Szlovéniát hárommal verni. Ez is összejött, hurrá, mehettünk az olimpiára!

Mocsai Lajos is jó matekos volt. Ő a 2011-es svédországi vb-n hozta a még éppen olimpiai selejtezőt érő hetedik helyet a Lengyelország elleni 31-28-as győzelemmel. Az egy év múlva esedékes olimpiai selejtezőn a brazilokat és Macedóniát megelőzve, Svédországgal együtt jutottunk ki Londonba, a 2012-es olimpiára.

A két olimpia két legemlékezetesebb meccse egészen biztosan a két negyeddöntő volt. Előzetesen senki sem a magyarokat tartotta esélyesnek. 2004-ben Dél-Korea 30-25-ös legyőzése maga volt az álom. De mit mondjunk akkor a kétszeri hosszabbításba torkolló Magyarország–Izland negyeddöntőről 2012-ben Londonban? Közvetlenül a lefújás előtt, egygólos izlandi vezetésnél Stefansson hétméterest lőtt. Ha bemegy, mindennek vége. Fazekas Nándor kivédte, a lerohanásos ellentámadásból Lékai Máté az utolsó pillanatban egyenlített. Jöhettek a hosszabbítások, amelyeknek a végén 34-33 lett az eredmény – ide. Éppen úgy, mint 2003-ban Lisszabonban. Nagy László ezen az olimpiai negyeddöntőn is kilenc gólt dobott – úgy, mint Athénban a koreaiak ellen.

Fájdalom, a londoni olimpián is negyedik lett a válogatott – úgy, mint Athénban, mert sem 2004-ben, sem 2012-ben nem sikerült megnyerni sem az elődöntőt, sem pedig a bronzmérkőzést. Hogy melyik olimpián voltunk közelebb az éremszerzéshez? Talán Londonban – de csak egy hajszálnyival. Athénban mind az elődöntőt, mind a bronzmeccset két-két góllal vesztettük el. Londonban a svédek elleni elődöntőben egyetlen gól döntött az északiak javára.

A két kulcsember, Nagy László (balra) és Carlos Pérez klubszinten ellenfelek is voltak
Fotó: Nemzeti Sport archív

A két olimpiát két klasszis játékos, Nagy László és Carlos Pérez köti össze. Athénban és nyolc évvel később, Londonban is ők vitték a hátukon a csapatot, amely az egész országot maga mellé állította. A férfi kézilabdázók igazi nemzetegyesítő csapatként játszottak – ezt különösen Londonban lehetett érezni, ahol már a férfivízilabda-válogatott sem tudott érmet nyerni.

Ami a klubcsapatokat illeti, ennek az időszaknak a legnagyobb nemzetközi sikerei – és traumái – a Veszprém nevéhez fűződnek. 2008-ban a német Löwen ellen egy hazai diadallal (37-32) és egy idegenbeli döntetlennel (28-28) történetük során másodszor nyerték meg a KEK-et. Ami a Bajnokok Ligája kölni négyes döntőit illeti, ott akadtak nagy sikerek és fejre állások egyaránt. 2016-ban a lengyel Kielce ellen a 46. percben 28-19-re, azaz kilenc góllal vezetett a Veszprém. A hajrára ma sincs magyarázat, két másodperccel a duda előtt a lengyelek 29-29-re egyenlítettek. A hosszabbítás végén 35-35 volt az állás, a heteseket nem mi dobtuk jobban… 2019-ben tényleg azt hittük, miénk lesz a trófea. Az elődöntőben a Kielce jött, a 33-30-as sikert másnap a verhetőnek gondolt Vardar Skopje elleni döntő követte. Ám az egész mezőnyt elaltató macedónok taktikusabb játékkal 27-24-re megverték a Veszprémet.

Egy mondatot azért szóljunk arról is, hogy a Szeged 2014-ben a Montpellier 29-28-as legyőzésével megnyerte az EHF-kupát. A berlini Final Fourban a kapus, Mikler Roland lett a torna legjobb játékosa.