Nagy Tímea ötvenévesen hajnalban ötven fekvőtámasszal ünnepelt

Augusztus 22-én ünnepli 50. születésnapját Nagy Tímea. A kétszeres egyéni olimpiai bajnok és hatszoros világbajnok párbajtőröző a jeles nap előtt hosszabb interjút adott a Magyar Vívó Szövetség honlapjának.

Fotó: BachPekaryMate

A 2000-as sydneyi és a 2004-es athéni olimpián aranyérmes Nagy Tímea elmondta, manapság is figyel arra, hogy karban tartsa magát.

– Minden hétköznap négykor kelek, és fél öttől fél hatig edzem. A programot is én találom ki, hasizom, combizom, fekvőtámasz. Nem mondom, hogy élvezem, mert alaposan megkínzom magam, de szükségesnek tartom. A fekvőtámasznak pedig külön története van. Úgy két évvel ezelőtt, egy barátnőm azt mondta, hogy petyhüdt a felkarom. Ezen annyira felhúztam magam, hogy másnap hajnalban elkezdtem fekvőtámaszozni. Három szabályosat tudtam lenyomni. Most tartok negyvenkilencnél, és a születésnapomon fogom megcsinálni az ötvenet.

A kétszeres olimiai bajnok minden nap reggelit készít a három gyermekének, de velük már nincs sok gondja, hiszen Csenge huszonkettő, Luca tizennyolc, Csanád tizenöt éves, így már csak utóbbit viszi az iskolába. Utána kezdődik a munka, Nagy Tímea a Hajós Alfréd Uszoda és a Duna Aréna létesítményvezetőjeként dolgozik. A vívástól sem szakadt el, a Magyar Vívószövetség társadalmi kapcsolatokért felelős alelnöke.

A korábbi kiváló párbajtőröző létesítményvezetőként is megtalálta a számítását
Fotó: Kurucz Árpád

Az interjúban természetesen szó esik a versenyzői pályafutásáról, arról is, hogy Sydney és Athén közül melyik a kedvesebb emlék.

– Ha válaszolnom kell, akkor Sydney. 2000-ben nyertem az első olimpiai aranyamat, és mégiscsak az jelentette a beteljesült álmot. De hadd kezdjem Atlantával…! Az 1996-os olimpiára készültem ugyanis a leginkább, erre tettem fel akkoriban mindent. Abban az évben az összes versenyt megnyertem, első voltam a világranglistán. Aztán a negyeddöntőben kikaptam attól a francia Barlois-tól, aki addig sose vert meg. Ötödik lettem, és egy világ dőlt össze bennem. Előtte szereztem meg a diplomámat, abba akartam hagyni a vívást, és el akartam kezdeni dolgozni a szakmámban. Valamikor ősszel felhívott a mesterem, Udvarhelyi Gábor. Kurtán-furcsán zajlott az egész, beszélgetésnek nem nevezném. Csak annyit mondott: „Titi, számomra továbbra is te vagy a világ legjobb párbajtőrözője”. Majd kinyomta a telefont. Ez adott lökést, visszamentem a vívóterembe, és két olimpiai aranyérem lett a vége…

Mint ismert, Nagy Tímea Athénban azonban már Kulcsár Győzővel ért a csúcsra.

– Soha nem fog elmúlni bennem az a rossz érzés, hogy kicsit hátba döftem a Mestert, azaz Udvarhelyi Gábort, amikor edzőt váltottam. Sydney után, a 2001-es világbajnokságon kiestem, de ez előfordul. Igazából semmi okom nem volt a cserére. Viszont az az ember, akit elmondhatatlanul szerettem, és aki mindig a legjobbat akarta nekem, Móna István úgy gondolta, hogy jót tenne a váltás, és én hallgattam rá. Így kerültem az Olaszországból akkoriban hazatérő Kulcsár Győzőhöz. Nagyon összetett a vívásban ez a mester–tanítvány kapcsolat, és hálás vagyok Udvarhelyi Gábornak azért, ahogy mindezt elfogadta. Az ő mérhetetlen intelligenciája kellett ahhoz, hogy a mai napig nagyon jó, baráti viszonyban legyünk, rajta kívül nem sok vívóedző reagálta volna így erre – mondta el Nagy Tímea.

A teljes interjú itt olvasható el.