Tizennégy hónap után eljött a nagy pillanat: Roger Federer visszatért az ATP-Tour színpadára. A 39 éves svájci géniusz a dohai ATP 250-es tornát választotta az újrakezdéshez: korábban háromszor nyert a katari versenyen, másrészt felesleges lett volna ennél komolyabb szakmai kihívást választania. A brit Daniel Evansnek jutott osztályrészül a feladat, hogy asszisztáljon Federer visszatéréséhez. De a világranglista 28. helyén jegyzett brit játékos nem akarta önként lehajtani a fejét a guillotine alá, keményen harcolt, próbára tette a 20-szoros Grand Slam-bajnok reflexeit. Amelyek szemlátomást nem koptak a kihagyott 14 hónap alatt. Néhány ütéssel még akadtak gondjai Federernek, egy kevésbé jól sikerült lendített tenyeres röpte után irracionális irányba szállt a labda az ütőjéről, és ezen ő maga is mosolygott. Aztán a következő labdamenetben ugyanezzel próbálkozott, és akkor minden a helyén volt.
Ahogy az első szettre sem lehetett panasz: Federer és ellenfele is hozta az adogatójátékát, így értelemszerűen rövidítésben dőlt el az első játszma. Evans nem adta olcsón a bőrét, nyolc pontot ért el a tie breakben, de ez is kevés volt, a legenda tizet kapart össze, így övé lett az első szett.

Fotó: Samer F Rejjal / EPA
Korábbi négy találkozásuk során Evans még csak játszmát sem tudott nyerni Federer ellen. Dohában megpróbálta a „lehetetlent”, és jó úton járt, 2:1-nél elvette ellenfele adogatását. Federer kapaszkodott, eljutott bréklabdáig, de akkor megint olyan sután találta el a labdát, mint annál a bizonyos lendített tenyeres röpténél, a reakciója ugyanaz volt, mint egy szettel korábban. Megmosolyogta saját magát. Brék helyett Evansé lett a játék, a brit menetelt a második szett megnyerése felé. 5:2-es hátrányban Federer a szettben maradásért adogatott. Ezt megoldotta, de Evanst nem tudta brékelni, így a brit kiegyenlített, 6:3-ra nyerte meg a játszmát.

Fotó: Samer F Rejjal / EPA
A döntő szettben Federer 3:3-nál kétszer is bajba került a saját adogató játékában, de különösebben nem pánikolt, előbb ásszal, majd egy hihetetlenül elegáns rövidítéssel hárított egy-egy bréklabdát, de csak nehezen tudott egyről a kettőre jutni. Végül nagy nehezen megmenekült. Két óra tíz perc játék után Evans a meccsben maradásért adogatott, mérkőzéslabdákat hárítva hozta a szerváját. 6:5-nél viszont már nem sikerült neki ez a bravúr, Federer rögtön az első lehetőségét értékesítve – a vártnál nehezebben – megnyerte a meccset.