Még nevetni is tilos – bebörtönözve Tokióban

A nyári játékok egyik tesztversenyeként rendezték meg a múlt héten a műugró világkupát Tokióban. Helyi beszámolók szerint embertelen körülmények között. „Olyan az egész, mintha börtönben lennénk” – számolt be keserű élményeiről két norvég sportoló.

A két norvég lány, éppen nem a "börtönben" Fotó: Charly Triballeau Forrás: AFP

„A szállodai szobát akkor hagyhatjuk el, ha a versenyre megyünk, ezen túl naponta háromszor léphetünk ki a folyosóra, amikor meghozzák az ételeket. A kaját a szobában kell elfogyasztani. Külön engedélyt kell kérni ahhoz, hogy a lifteket használhassuk. Amúgy is nyomós indok és külön engedély kell ahhoz, hogy a szobákat elhagyjuk.

A lifteket beöltözött emberek kezelik, a nyomógombhoz nem nyúlhatunk. Amikor edzésre megyünk, a helyi szervezők rádión szólnak le az illetékeseknek, akik megadják a jelt, hogy a szobát elhagyhatjuk. Az uszoda öt percre van a hoteltől, de oda sem mehetünk gyalog. Külön busszal visznek bennünket. Természetesen minden egyes nap PCR-teszten esünk át. A szálloda tele van biztonsági őrökkel, akik mindenkit figyelnek. Amikor az egyik nap a szállodában sorban álltunk és hangosan nevettünk, az egyik őr odajött és figyelmeztetett, hogy azonnal fejezzük ezt be. A hangos nevetést, kiáltozást az olimpián is tiltják majd. A legnehezebben azt viseljük el, hogy nem mehetünk ki a hotelből, nem vehetünk magunkhoz egy kis snacket. Az étkezésekhez csak vizet adnak, semmi mást nem ihatunk” – idézi az Origó az Aftenposten című norvég lap nyomán Helle és Anne Vilde Tuxen beszámolóját a helyszíni tapasztalatokról.

A két sportoló elmesélte azt is, hogy a japán főváros utcái szinte üresek, alig látni ott embert. A járvány újabb tetőzését élik meg a japánok, a fővárosban naponta ezer új fertőzöttet regisztrálnak. A vk-verseny, amely egyben az olimpiai kvalifikációba is beletartozik, szintén rendkívüli körülmények között zajlik. A két norvég lány az Egyesült Államokban él, ott tanulnak egyetemen, s onnan érkeztek meg április 27-én Tokióba.

A sportolók ennek ellenére azt hangsúlyozták, hogy örülnek a versenynek, mert ha ez nem lenne, akkor valószínűleg az olimpián sem tudnának elindulni.