– Szekszárdon a mindent eldöntő győzelem után cserben hagyták a szavak. Egy nappal később már el tudja mondani, mit érzett a lefújás pillanatában?
– Örömöt és megkönnyebbülést. Örömöt a bajnoki cím miatt, megkönnyebbülést pedig azért, mert véget ért a fárasztó, roppant nehéz és rendhagyó szezon. Tényleg nem tudtam mindezt szavakba önteni, de őszintén szólva nem is akartam. Szerettem volna némán, összeszedetten megélni a pillanatot, csak élvezni azt, ami történt. Tudtam, időre van szükség, hogy mindez leülepedjen bennem. Nem mindig könnyű megfogalmazni az érzéseinket, és ez az a momentum volt, amikor nem is akartam erre törekedni.
– Tartott ettől a meccstől?
– Eléggé. Élénken élt bennem a párharc második meccsének az emléke, amelyen a múlt héten kikaptunk Szekszárdon, és persze tudtam, hogy a Szekszárd nagyon jó csapat. Hazai pályán roppant veszélyes, ami fokozottan igaz volt úgy, hogy ott lehettek a szurkolói, rendkívül agresszív kosárlabdát játszik, azaz veszélyes ellenfél. Ugyanakkor nagyon bíztam a saját képességeinkben, abban a munkában, amelyet elvégeztünk, és az is élénken élt bennem, hogy az alapszakaszban itt is magabiztosan tudtunk nyerni. Ez be is jött, végig kontrolláltuk a mérkőzést.
– A szurkolók jelenléte sokat számított?
– Persze, az nem természetes, ha nem lehetnek ott a csarnokban. Ők az egész idényben hiányoztak. Gondoljon bele: gyerekként, amikor kiviszik egy meccsre, mi fogja meg? A hangulat. A többi az jön később, és idegenben is élmény volt, hogy hallhattuk az ellenfél és a saját szurkolónknak a biztatását.

Fotó: Nemzeti Sport/Árvai Károly
– Belegondolt abba, hogy Sopronban harminckilenc évesen lényegében felért a csúcsra?
– Igen, bele. Egy bajnoki címet, két Magyar Kupát nyertünk meg, amióta itt vagyok, tavaly is veretlenül az élen álltunk, amikor félbeszakadt az idény, és az idén is eljutottunk az Euroliga négyes döntőjébe. Mindezt azonban nem úgy élem meg, hogy innen már nincs feljebb, lógathatom a lábamat elégedetten. Eszembe jut, hogy mennyi munka fekszik ezekben a sikerekben a menedzsment, a többi stábtag és a játékosok részéről, mindez nem az én sikerem, hanem egy hatalmas csapaté. Remélem, mindezt megismételhetjük, talán túl is szárnyalhatjuk, de azt is tudom, lesznek majd hullámvölgyek is. Éhes és motivált vagyok továbbra is, nem ájulok el saját magamtól, hogy hű, milyen jó vagyok! Sokat kell még tanulnom, mert a sikert sokkal könnyebb elérni, mint megtartani.