Rossi elmondta, nem tartaná jó döntésnek, hogy utólag bárkit is behívjon a keretbe.
– Azzal a harminc játékossal kezdtük meg a közös munkát, akiket erre érdemesnek tartottunk. Sérülések sajnos mindig közbejöhetnek. Felelőtlenség lenne utólag bárkit is a szabadságáról berángatni a keretbe – erősítette meg a kapitány.
Dzsudzsák Balázs neve ugyan nem hangzott el, de enélkül is mindenki tudta, hogy a válasz elsősorban rá érvényes.
– Most már előre kell tekinteni – hangsúlyozta Rossi.
A magyar válogatott 26 fős Európa-bajnoki kerete:
Kapusok: Bogdán Ádám (Ferencváros), Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig, Németország),)
Hátvédek: Bolla Bendegúz (Mol Fehérvár), Botka Endre (Ferencváros), Fiola Attila (Mol Fehérvár), Kecskés Ákos (FC Lugano, Svájc), Lang Ádám (Omonia, Ciprus), Lovrencsics Gergő (Ferencváros), Willi Orbán (RB Leipzig, Németország), Szalai Attila (Fenerbahce, Törökország)
Középpályások: Cseri Tamás (Mezőkövesd), Gazdag Dániel (Philadelphia Union, Egyesült Államok), Holender Filip (Partizan Beograd, Szerbia), Kleinheisler László (NK Osijek, Horvátország), Nagy Ádám (Bristol City, Anglia), Loic Nego (Mol Fehérvár), Schäfer András (DAC, Szlovákia), Sigér Dávid (Ferencváros)
Csatárok: Hahn János (Paksi FC), Nikolics Nemanja (Mol Fehérvár), Sallai Roland (Freiburg, Németország), Schön Szabolcs (FC Dallas, Egyesült Államok), Szalai Ádám (Mainz, Németország), Varga Kevin (Kasimpasa, Törökország), Varga Roland (MTK)
Mesés környezetben
A határőr anélkül, hogy bármilyen papírt kérne, int az előttünk haladó autónak: tovább. Hozzánk bizonytalanul fordul, mintha maga is szégyellné kissé, hogy Covid-papírokat kell átnyálaznia. A kötelezőnek mondott regisztrációs papírra ügyet sem vet, amint a hármónk közül egyikünk lobogtatja a negatív tesztet, bennünket is rögvest továbbtessékel. Ausztria felé, mondhatjuk, már-már újra megnyílt a határ.
A Sopron–Leoben–Lienz–Chladming útvonalon közelítjük meg Saalfeldent, paradox mód nyugat felé haladva egyre mélyebben hatolunk a nyárba. Ausztria a legszebb arcát mutatja, ragyogó napsütés, sehol egy felhő, türkizkék az ég, a hegyek csúcsait még mindenfelé hósapka fedi. Bruck an der Großglocknerstraßéban szállunk meg, fél órára Saalfeldentől. Mindenki barátságos, kocogni indulunk, majd csillogó, üdítő itallal csillapítjuk szomjúságunkat, így indulunk a válogatott fejedelmi környezetben fekvő edzőtáborába, ahonnan tökéletes kilátás nyílik Ausztria legmagasabb pontjára, a 3798 méteres Großglocknerre.
Talán a hegyeket, a tisztaságot, a földi paradicsomot is meg lehet unni, de meg tudjuk érteni, miért erre a vidékre esett Marco Rossi és csapatának a választása…




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!