Mesés környezetben
A határőr anélkül, hogy bármilyen papírt kérne, int az előttünk haladó autónak: tovább. Hozzánk bizonytalanul fordul, mintha maga is szégyellné kissé, hogy Covid-papírokat kell átnyálaznia. A kötelezőnek mondott regisztrációs papírra ügyet sem vet, amint a hármónk közül egyikünk lobogtatja a negatív tesztet, bennünket is rögvest továbbtessékel. Ausztria felé, mondhatjuk, már-már újra megnyílt a határ.
A Sopron–Leoben–Lienz–Chladming útvonalon közelítjük meg Saalfeldent, paradox mód nyugat felé haladva egyre mélyebben hatolunk a nyárba. Ausztria a legszebb arcát mutatja, ragyogó napsütés, sehol egy felhő, türkizkék az ég, a hegyek csúcsait még mindenfelé hósapka fedi. Bruck an der Großglocknerstraßéban szállunk meg, fél órára Saalfeldentől. Mindenki barátságos, kocogni indulunk, majd csillogó, üdítő itallal csillapítjuk szomjúságunkat, így indulunk a válogatott fejedelmi környezetben fekvő edzőtáborába, ahonnan tökéletes kilátás nyílik Ausztria legmagasabb pontjára, a 3798 méteres Großglocknerre.
Talán a hegyeket, a tisztaságot, a földi paradicsomot is meg lehet unni, de meg tudjuk érteni, miért erre a vidékre esett Marco Rossi és csapatának a választása…