A nyáron új fejezet kezdődött életében. Az olimpiai bronzérmes pólós a Ferencvárost maga mögött hagyva a légióslét mellett döntött, és szeptember első felében Olaszországba tette át székhelyét, hogy Horkai György, Benedek Tibor, Kásás Tamás és Märcz Tamás nyomát követve a hazai bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is rekordgyőztes Pro Recco csapatánál próbálja ki magát.
A magyar játékos tartott tőle, be tud-e majd illeszkedni a csapattársai közé, hiszen az olasz nyelv ismerete nélkül költözött ki a tengerparti kisvárosba. A Magyar Nemzet kérdésére elárulta, feleségével nyelvtanár segítségével próbálják meg pótolni a „hiányosságot”.
– Nagyon segítőkészek a csapattársaim. Minden nap tanítanak egy új olasz szót, vagy próbálnak engem is bevonni a beszélgetésekbe, de amikor hadarva sztorikat mesélnek egymásnak, abból semmit se értek. Szerencsére az edzőnk, Sandro Sukno horvát, és nagyon jól beszél olaszul, mindig így kommunikál. A beszéde lassabb, talán könnyebben érthető a számomra.
Az Európa-bajnok vízilabdázót meglepték az új együttese edzésmódszerei, amelyek merőben eltérnek a hazánkban megszokottól. Az olasz életérzés ezeken is visszaköszön, de a gyakorlások hamarabb kezdődnek, mint az itthoniak.
– Az otthoni edzések fizikálisabbak, sokkal több időt töltünk a konditeremben. Itt többet úszunk, ami meglepett. Eddig úgy gondoltam, hogy jó úszó vagyok, de itt mindenki legalább olyan jó, mint én. Reggel korábban kezdünk, mint a Fradinál jellemző, tíz helyett kilenc órakor. Ehhez hozzá kellett szoknom, de az nagyon tetszik, hogy az edzések után közösen eljárunk kávézni, majd ebédelni. Recco egy pici város, egy-két étteremmel, így általában összefutunk a csapattársakkal, ha ott eszünk. Az ebéd utáni sziesztát is szeretem, mert alhatok egyet otthon. Nem mondhatja a feleségem, hogy menjünk el valahová, mert úgysem tudunk, ilyenkor minden be van zárva – tette hozzá nevetve. – Élvezem, hogy reggel nem kell a dugóban ülni, két percnyi sétára van az uszoda, ez nagyon kényelmes. Ebből a szempontból nagyon szeretem Reccót. Egyébként viszont kevés dolgot lehet itt csinálni, olykor unalmas tud lenni, úgyhogy lassan felfedezzük Olaszország ezen régióját. Hétvégente Genovába járunk, most pedig Firenzébe fogunk elmenni két napra.
Zalánki a hétvégén egy góllal zárta első olaszországi bajnokiját, amelyen a Recco 24-3-ra intézte el a Lazio csapatát. Az arcpirító különbségen nincs miért csodálkozni, hiszen mint azt a magyar pólós felfedte, a Serie A1-ben hatalmas a szakadék néhány élcsapat és a többiek között. Mindössze a Brescia és az Ortigia tudja tartani a lépést a harmincháromszoros győztes Reccóval.
– Szegény Lazio-játékosok már támadni sem tudtak felúszni a meccs végén. Elképesztő fölényben voltunk – nagyon unalmas lehetett kívülről nézni ezt a mérkőzést. Vannak persze komolyabb ellenfelek is, de itt minden a Bajnokok Ligájára van kihegyezve, nagyon meg akarjuk nyerni. Azt hiszem, október végén lesz majd egy BL-meccsünk Marseille-ben. Arra készülünk most, addig könnyű mérkőzéseink lesznek – jegyezte meg a balkezes vízilabdázó, aki a volt csapataival való találkozásnak is örömmel néz elébe: – A Fradival nem egy csoportba kerültünk, neki nehéz dolga lesz, nekünk viszont jól jönne még egy-két erős ellenfél a csoportunkba. A Brescia és az OSC kerülhetne hozzánk a selejtezőkből. A Brescia azért lenne jó, mert nem kellene sokat utaznunk, de az OSC-nek is örülnénk, mivel egy erős együttesről van szó, és a csapatunknál mindenki szereti Budapestet, szóval jó lenne legalább egy meccset ott játszani.
A borítóképen: Zalánki Gergő a tokiói olimpián. Fotó: Mirkó István
