„Ez az utolsó versenyem.” Lőrincz Tamás száját többször elhagyta ez a mondat. A tokiói olimpia előtt, alatt és után is. S mint a mesében, az a bizonyos utolsó verseny megkoronázta a pályafutását, olimpiai aranyérmet szerzett. Megadatott neki, ami csak kevesek kiváltsága, elégedetten, hiányérzet nélkül zárta le a karrierjét.
Vagy mégsem?
– Jövő áprilisban Budapesten rendezik az Európa-bajnokságot, és azon kapom magam, hogy az esemény egyre jobban foglalkoztat – ismételte meg a 34 éves kiválóság szerda este a tokiói olimpiai bajnokok beavatási ünnepségén, amit néhány nappal korábban az Országházban is elmondott, amikor állami kitüntetést vehetett át Áder János köztársasági elnöktől és Orbán Viktor miniszterelnöktől.
Tehát elképzelhető, hogy Lőrincz Tamás mégis folytatja.
Már az ősszel ismét szőnyegre léphetett volna. Az Orosz Birkózó-szövetség szokás szerint rangos gálaversennyel búcsúztatja az évet, amelyre – mi sem természetesebb – meghívták a kötöttfogás 77 kg-os súlycsoportjának regnáló olimpiai bajnokát is. Maradjunk annyiban, szép summát kínáltak a magyar kiválóságnak a fellépésért. Ő azonban, köszönte szépen, nem fogadta el a meghívást. Felkészületlenül nem kívánt megküzdeni a sportág legendájával, a kétszeres olimpiai bajnok orosz Roman Vlaszovval, aki a tokiói játékokról ugyan lemaradt, de Lőrincz távollétében októberben megnyerte a világbajnokságot.
A magyarázat világos: a Tokióban kivívott nimbusz többet ér egyetlen mérkőzés bármennyire is tisztességes tiszteletdíjánál.
– Amióta hazajöttem Japánból, egymást érik az események, igyekszem a legtöbb meghívásnak eleget tenni. Nehéz ezek közül egyet-kettőt kiemelni, emlékezetes volt a székelyföldi utunk, s nagyon felemelő a mostani ünnepség az olimpiai bajnokok klubjában. Cseppet sem unatkozom, mégis azt veszem észre magamon, hogy egyre jobban hiányzik a mozgás. Egyelőre tényleg csak edzegetek, kocogok, erősítek, s ha szőnyegre megyek, nem egyből Viktor öcsémet akarom kihajítani a teremből. Fáj mindenem, mégis a birkózás az életem.
Noha Tokióban tényleg azt mondtam, az olimpia az utolsó versenyem, de remélem, elnézik nekem, ha mégis másként döntök.
– A párizsi olimpia nagyon messze van, arról nem is akarok beszélni, a hazai Európa-bajnokság viszont olyan, ráadásul közeli cél, amire talán még érdemes felkészülnöm –mondta a benne munkáló érzésekről Lőrincz Tamás.
Egyelőre ennyit tudunk, ennyit mer kimondani.
– Legkésőbb január elején meg kell hoznom a döntést, mert ha nekivágok az Eb-nek, akkor tisztességesen fel is akarok készülni – tette hozzá.
Kivárjuk és visszavárjuk. Ez a legkevesebb, ami egy olimpiai bajnoknak kijár.
