Szász-Kovács Emesét kisebb baleset érte: pénteken egy kültéri járólap szélére lépett az amúgy is gyenge bokájával, amely kificamodott, és ő maga tette helyre. Utána megmutatta egy orvosnak, aki szerint minden rendben van, bár a bokaszalagok műtétre szorulnának, Rio olimpiai bajnoka ezt egyelőre elodázza.
– Az biztos, hogy a decemberi országos bajnokság csapatversenyére felkészülök, és közben eldöntöm, van-e elég erőm a folytatáshoz – mondta a Nemzeti Sportnak. – Még nem tudom, van-e kedvem hozzá. Megint kimaradt több hónap, így még nehezebb a folytatás. A decemberi ob-n ott leszek a páston, addig kiderül, van-e az ob-n túlmutató vágyam, célom. Talán nem is konkrétan a kort érzi meg ilyenkor az ember, inkább már máshová helyeződik a hangsúly ilyenkorra az életében. Meg aztán az élsport olyan, hogy egyszer abba kell hagyni.
Elárulta, mentálisan és fizikálisan is megfogalmazódtak benne kérdőjelek, mert amikor fáradt, érzi, hogy szüksége van a pihenésre, egyben vágyik a pástra is. Ilyenkor felteszi magának a kérdéseket: vajon kell-e tovább feszítenem a húrt, megéri-e további áldozatokat hozni a folytatásban?
Az interjúban szóba került a már elhunyt legendás mestere, Kulcsár Győző is, akivel azon viccelődtek még Rio de Janeiróban is, hogy kitartanak 2024-ig is, de ez még akkor volt, amikor élt a budapesti olimpia terve. Az edzői munkáról szólva Szász-Kovács Emese ezt mondta:
– Nem hiszem, hogy két kisgyerekkel vállalni tudnám, hogy délutánonként és esténként az edzések, hétvégenként pedig a versenyek miatt vagyok távol. Ikreket nevelni nehéz, egyben gyönyörű feladat. Felemelő érzés, hogy két kis önálló emberke fejlődik a szemünk láttára. Nem szeretnék semmiről sem lemaradni – persze, tudom, ez lehetetlen, de igyekszem minél többet velük, mellettük lenni.
A teljes interjút idekattintva olvashatja el.
