Van annak némi bája, hogy mintha megállt volna az idő. Ugyanolyan a pálya, a nagy vaslelátó és az ütött-kopott szemközti tribün, minden olyan, mint jó huszonöt éve is volt. A BVSC labdarúgói akkor nagyon sokra törtek, a bajnoki cím lebegett a szemük előtt az élvonalban, most pedig szintén bajnoki aranyra hajtanak, csak éppen a harmadosztályban. Közte pedig megjárták a mélységeket, ez az NB III már komoly előrelépés, ha minden jól megy, a nyáron jöhet a másodosztály, és a vezetők nem is akarnak többet.
Ez a megállt az idő megállapítás egyébként csak a stadionra igaz, a klub Rákosrendező sínein túl modern, első osztályú edzőközpontot épített ki, a meccseit azonban továbbra is a Szőnyi úton játssza. Itt fogadta a Mol Fehérvárt is a Magyar Kupában a tizenhat közé jutásért, és akik anno, a vasutasok legdicsőségesebb időszakában is jártak ide, nem csak a látvány miatt nem tudnak szabadulni a nosztalgiától. A hangulat is azt a korszakot idézi: van hangos zene, műsorközlő, tökmagárus, szabadtéri büfé kis asztalokon – és kevés, de annál lelkesebb szurkoló. Akkor a mindenkori sajtófőnök munkáját a vezetők aszerint ítélték meg, hogy a meccsekre mekkora nézőszámra tudták rábeszélni az újságírókat, akik aztán kabarét csinálva ebből olykor szoroztak összeadás helyett.
Az aligha lehet kérdés, hogy a melyik csapat jut tovább, a Mol Fehérvár, amely élvonalbeli rangadóhoz is illő összeállításában állt ki, már az első félidőben három góllal vezetett, a vége pedig 5-2 lett. A vendégeknél Nikolics Nemanját volt érdemes figyelni, hiszen kimaradt a válogatott keretéből, és Marco Rossi szövetségi kapitány ezt azzal indokolta, hogy a klubcsapatában is bizonytalanná vált a helye, és most annak a megszilárdítására kell összpontosítania. Nos, a csatár ezt el is kezdte, szemlátomást roppant motiváltan futballozott, mindig megjátszható és helyzetbe hozható volt, és ebből egy mesterhármas kerekedett ki.
A BVSC pedig bebizonyította, hogy nem véletlenül vezeti az NB III Nyugati csoportjának a tabelláját, kulturáltan, tervszerűen futballozott, ám a tudáskülönbséget nem tudta semmivel sem kiegyenlíteni. A zuglói csodacsatár, Kokenszky Norbert 15 forduló után már 21 gólnál jár a bajnokságban, két hete hatvan méterről talált a kapuba, most azonban nemigen villoghatott, a Vidi védői nyilván más minőséget képviselnek a neki megszokottnál. Ez persze nem kisebbíti az ő hírnevét, mint tudjuk, az NB III királya nem egy elfuserált NB II-es, hanem egy nagyon jó harmadosztályú futballista.
