Van annak némi bája, hogy mintha megállt volna az idő. Ugyanolyan a pálya, a nagy vaslelátó és az ütött-kopott szemközti tribün, minden olyan, mint jó huszonöt éve is volt. A BVSC labdarúgói akkor nagyon sokra törtek, a bajnoki cím lebegett a szemük előtt az élvonalban, most pedig szintén bajnoki aranyra hajtanak, csak éppen a harmadosztályban. Közte pedig megjárták a mélységeket, ez az NB III már komoly előrelépés, ha minden jól megy, a nyáron jöhet a másodosztály, és a vezetők nem is akarnak többet.
Ez a megállt az idő megállapítás egyébként csak a stadionra igaz, a klub Rákosrendező sínein túl modern, első osztályú edzőközpontot épített ki, a meccseit azonban továbbra is a Szőnyi úton játssza. Itt fogadta a Mol Fehérvárt is a Magyar Kupában a tizenhat közé jutásért, és akik anno, a vasutasok legdicsőségesebb időszakában is jártak ide, nem csak a látvány miatt nem tudnak szabadulni a nosztalgiától. A hangulat is azt a korszakot idézi: van hangos zene, műsorközlő, tökmagárus, szabadtéri büfé kis asztalokon – és kevés, de annál lelkesebb szurkoló. Akkor a mindenkori sajtófőnök munkáját a vezetők aszerint ítélték meg, hogy a meccsekre mekkora nézőszámra tudták rábeszélni az újságírókat, akik aztán kabarét csinálva ebből olykor szoroztak összeadás helyett.
Az aligha lehet kérdés, hogy a melyik csapat jut tovább, a Mol Fehérvár, amely élvonalbeli rangadóhoz is illő összeállításában állt ki, már az első félidőben három góllal vezetett, a vége pedig 5-2 lett. A vendégeknél Nikolics Nemanját volt érdemes figyelni, hiszen kimaradt a válogatott keretéből, és Marco Rossi szövetségi kapitány ezt azzal indokolta, hogy a klubcsapatában is bizonytalanná vált a helye, és most annak a megszilárdítására kell összpontosítania. Nos, a csatár ezt el is kezdte, szemlátomást roppant motiváltan futballozott, mindig megjátszható és helyzetbe hozható volt, és ebből egy mesterhármas kerekedett ki.
A BVSC pedig bebizonyította, hogy nem véletlenül vezeti az NB III Nyugati csoportjának a tabelláját, kulturáltan, tervszerűen futballozott, ám a tudáskülönbséget nem tudta semmivel sem kiegyenlíteni. A zuglói csodacsatár, Kokenszky Norbert 15 forduló után már 21 gólnál jár a bajnokságban, két hete hatvan méterről talált a kapuba, most azonban nemigen villoghatott, a Vidi védői nyilván más minőséget képviselnek a neki megszokottnál. Ez persze nem kisebbíti az ő hírnevét, mint tudjuk, az NB III királya nem egy elfuserált NB II-es, hanem egy nagyon jó harmadosztályú futballista.
Zajlott tegnap egy másik MK-mérkőzés is, az NB II-be tartozó III. ker. TVE a Paksot fogadta. A vendégek a 13. percben már 3-0-ra vezettek, mire a házigazdák vezetőedzője, Kemenes Szabolcs negyedóra elteltével egyszerre hármat is cserélt, de hamarosan már 5-0-t mutatott az eredményjelző a paksiak javára, és aligha hitte bárki is, hogy ezzel kialakult a végeredmény. Bognár György, a tolnai csapat mestere a szünet után öt fiatalnak adott bizonyítási lehetőséget, majd róluk ezt nyilatkozta a meccset követően: – A terv bevált, hamar eldöntöttük a továbbjutás sorsát, így több játékosomat is pihentethettem. A második félidőben látottakkal viszont elégedetlen vagyok, nem értem, hogy a fiatalok miért nem élnek az adódó eséllyel. Mert ha így teljesítenek, akkor nem mostanában verekszik be magukat a kezdőbe. Leginkább soha.
Árulkodó és tanulságos szavak.
A nyolcaddöntőkben egyébként a Mol Fehérvár a Szeged (NB II), a Paks pedig a Csákvár (NB II) ellen játszik majd.
Borítókép: A zuglói gólgyáros, Kokenszky Norbert nem boldogult a fehérvári védőkkel (Fotó: Magyar Nemzet/Mirkó István)
