– Mesebeli szigeten nőtt fel, színes tengerparti házakkal, megszámlálhatatlan fjorddal a környéken. Sok időt töltöttek a vízen?
– Édesapáméknak volt egy hajójuk, azzal gyakran kimentünk a környékbeli vizekre. Pecázni szerettünk, apu azonban inkább rákokra horgászott, az volt az ő specialitása. Engem az kevésbé vonzott. Mesebeli helyen nőttem fel, maga a sziget nagy, ám összesen ha harmincezren lakják.
– Korábban nem élt máshol, mint Norvégiában. Nehezen élte meg a Magyarországra költözést?
– Nagy változás volt az életemben. Nemcsak klubot és várost, hanem országot is váltottam. Hirtelen mindenki angolul kezdett körülöttem beszélni, az öltözőben több kultúra keveredik, érdekes ezt átélni. Miközben az edzésekre készülődünk, az egyik sarokban franciául beszélgetnek, a másikban szerbül, a harmadikban németül.
– A negyedikben pedig norvégul, nemde?
– Tokmac Nguennel valóban az anyanyelvünkön szoktunk szót váltani, és Franck Boli is mindent megért norvégul. A többiekkel leginkább angolul beszélgetek. Szerencsére hamar beilleszkedtem, a társak gyorsan befogadtak, és Budapestet is egyre inkább megszerettük, gyönyörű város.
– Mit gondol, a Ferencváros vagy a Rosenborg a nagyobb, nevesebb klub Európában?
– Nehéz megmondani. Norvégiában nőttem fel, a Rosenborg történelmét kívülről fújtam, de most már a Ferencvároséval is tisztában vagyok. Ha a mostani gyerekeket, fiatalokat kérdeznénk, talán a Ferencvárost mondanák nevesebbnek. Az elmúlt években mégiscsak bejutott valamelyik európai kupasorozat csoportkörébe, a tavalyi Bajnokok Ligája-szereplés nem kis bravúr volt.
– Ezért is szerződött a magyar bajnokhoz? Vonzó volt a kupaszereplés?
– Egyértelműen! Nagy lehetőség nekem az Európa-liga. A Bajnokok Ligájában még nem játszottam, mindennél jobban vágyom rá, hogy a következő idényben az is sikerüljön. Különös pályafutás az enyém, egyszer sem hívtak meg a norvég utánpótlás-válogatottakba, még csak szóba sem került a nevem, ám az idén Görögország ellen a felnőttek között bemutatkozhattam. Ez is csak megerősítette bennem: a futballban tényleg nincs lehetetlen.
A teljes interjút a Nemzeti Sport honlapján olvashatják.
Borítókép: Kristoffer Zachariassen (a második balról) a Young Boys elleni mérkőzésen (Fotó:Havran Zoltán)
