A grúziai Szuhumiban született Viktor Szanyejev az első olimpiai aranyérmét úgy szerezte meg, hogy kétszer is világcsúcsot ugrott (17,23 és 17,39 méter), és az 1968-as mexikóvárosi ötkarikás játékokról külön szólnunk kell. A 2000 méteres magaslaton – ami kedvez a távol- és hármasugróknak – távolugrásban az amerikai Bob Beamon kozmikus, 890 centis világcsúcsot ugrott, hármasugrásban pedig ötször – a selejtezőben egyszer, a döntőben négyszer – dőlt meg a világ addigi legjobb eredménye! Az olimpia előtt ez 17,03 volt, és a lengyel Józef Szmidt tartotta már nyolc éve. Mexikóvárosban a selejtezőben az olasz Giuseppe Gentile 17,10-et, majd a döntő első sorozatában 17,22-et ugrott. Erre válaszolt Szanyejev 17,23-mal, a brazil Nelson Prudêncio az ötödik kísérletére 17,27-ig szállt, majd jött az utolsó sorozatban Szanyejev 17,39-es ugrása.
Szanyejev 1972-ben 17,35 méterrel, 1976-ban 17,29-cel nyerte meg az ötkarikás játékokat. 1972-ben, az olimpia után még egyszer megjavította a világcsúcsot, szülővárosában, Szuhumiban 17,44-re. A moszkvai olimpián, búcsúversenyén 17,24 méterrel lett ezüstérmes, és egy honfitársa, Jaak Uudmäe győzte le, aki 17,35-tel diadalmaskodott. A házigazdák azt remélték, hogy a már addig is sporttörténelmet író kedvencük, Szanyejev, becenevén a „Szuhumi Kenguru” 34 évesen is a dobogó legfelső fokára állhat, ezért sem ünnepelték ujjongva a nála tíz évvel fiatalabb szovjet-észt hármasugró győzelmét. A „Tallinni Gazella” nemcsak a veterán címvédőt, hanem az ekkor világcsúcstartóként favorit brazil João Carlos de Oliveirát is maga mögé utasítva lett az 1980-as, bojkott sújtotta nyári játékok hármasugró bajnoka. (A világcsúcs ekkor már 17,89 méter volt, a brazil ezt 1975-ben Mexikóvárosban ugrotta – hát, igen…) Uudmäe sem korábban, sem később nem nyert igazán rangos nemzetközi versenyt.
Ami a két Eb-aranyat is begyűjtő Viktor Szanyejevnek Moszkvában a búcsút jelentette, az Bakosi Bélának 23 éves fejjel az olimpiai premiert.
– Viktorra mindig felnéztem, mert a három olimpiai győzelme tekintélyt parancsolt, barátja viszont a kettőnk közötti korkülönbség miatt nem lettem. Igyekeztem a moszkvai olimpiai stadionban a magam ugrásaira összpontosítani, de így sem kerülte el a figyelmemet az a szenvedés, amit Szanyejev mozgása és az arckifejezése is elárult. Azt tudtuk, hogy a rajt előtt az orvosok úgy „drótozták össze” az olimpiára, hogy legalább rajthoz állhasson, de még a verseny közben is fájdalomcsillapítót kellett kérnie, hogy elkerülje a feladást. Küzdött és kínlódott, egészen az utolsó ugrásáig, s bár titokban mesternégyesre számított, sportszerűen gratulált a legyőzőjének. Akit a hazai szurkolótábor távolról sem úgy ünnepelt, mint egy újdonsült olimpiai bajnokot, csak éppen nem fütyülték ki – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a 64 esztendős Bakosi Béla, aki a moszkvai olimpián 16,47 méterrel hetedik lett, a pályafutása során fedett pályán két Eb-aranyat is szerzett, az egyéni csúcsa pedig 17,25 méter lett.
