Így csaltak a szovjetek a moszkvai olimpián – a Kenguru mégsem nyert

Az új esztendő harmadik napján 76 éves korában hunyt el Viktor Szanyejev, minden idők egyik legnevesebb atlétája, aki szovjet színekben három olimpián győzött hármasugrásban: 1968-ban (Mexikóváros), 1972-ben (München) és 1976-ban (Montreal), 1980-ban pedig ezüstérmes lett. Éppen Moszkvában nem tudott nyerni, de ennek is megvan a magyarázata, s ha korrekt a bíráskodás, akkor nem is egy másik szovjet versenyző nyakába került volna az aranyérem.

A moszkvai döntő nem csupán Szanyejev és Uudmäe párharcáról szólt, hanem arról a mesterkedésről is, amely a kettős hazai sikernek „ágyazott meg”. Már önmagában az is megütközést keltett, hogy a hármasugrás döntője előtt a házigazdák ellentmondást nem tűrően leváltottak minden olyan külföldi versenybírót, akiket a nemzetközi szövetség jelölt ki, hogy aztán a helyüket betöltve „színszovjet” zsűri sorakozhasson fel. Annak tagjai aztán úgy tették a dolgukat, ahogy eligazították őket. Hiába ugrott az ausztrál Ian Campbell és De Oliveira is nagyobbat a két szovjetnél, elvették tőlük a kísérletüket, arra hivatkozva, hogy a második elrugaszkodásuk után a lendítő lábukkal, a szöges cipőjükkel érintették, szaknyelven szólva „karcolták” a pályát. Akkoriban ez szabálytalan volt, ma már nem az. Így alakult ki az Uudmäe, Szanyejev, De Oliveira sorrend, ami ellen a helyszínen, majd a nemzetközi szövetség ajtaján kopogtatva hiába óvtak a brazilok és az ausztrálok is, semmi sem változott.

A döntő jegyzőkönyve fellelhető az interneten, s láthatjuk, hogy De Oliveirának hivatalosan két, Campbellnek csak egy érvényes kísérlete volt. Ha korrekt a bíráskodás, kettőjük közül valamelyiküknek kellett volna nyernie.

Viktor Szanyejev a pályafutása után edzőként a tbiliszi Dinamo sportegyesületében dolgozott, a Szovjetunió felbomlása után pedig a családjával Ausztráliába költözött. Január 3-án Sydney-ben hunyt el.

– Hozzám a barátságos és igazán „jó fej” Uudmäe állt közelebb, aki a nyíregyházi versenyeken is megtisztelt bennünket az indulásával, de ez mit sem változtat azon, hogy Viktor Szanyejev az atlétika ikonikus alakja volt, egy hatalmas és szerethető sportember. Akinek az első ausztráliai évei küzdelmesek vagy inkább nyomorúságosak voltak, a hírek szerint még pizzafutárnak is be kellett állnia, de aztán testhezálló munkát kapott, így hasznosítani is tudta a versenyévei alatt felhalmozódott tudását – mondta el még Bakosi Béla az SzPress Hírszolgálatnak.

Borítókép: Viktor Szanyejev, a hármasugrás legendája (Forrás: Olympics.com)