Tizenegy vagy inkább tizenkét székely – hiszen Daniel Tranca anyanyelve magyar –, három orosz, két ukrán és egy szlovák játékos kiegészülve négy románnal. Ez a román jégkorong-válogatott. Persze volt már példa arra is, az elhíresült 2013-as Románia–Magyarország meccsen, amikor csupa székelyből állt a csapat, s a játékosok nem átallották a magyar himnuszt énekelni. Az akkori találkozó érthetően tiltakozást szított Románia-szerte, román játékosok nélkül mégse álljon fel a román válogatott.
Ez a vegyes alakulat Ljubljanában valamiért nem kovácsolódott össze, az első meccsén kiütéses, 9-1-es vereséget szenvedett Szlovéniától, majd a Koreai Köztársasággal szemben is alulmaradt 4-1-re.
Ennek dacára úgy készülődött a Litvánia elleni szombati meccsre, hogy akár meg fel is juthat, ha nyer, majd vasárnap a magyar válogatottat is legyőzi. Magyar részről pedig az volt az összecsapás tétje, hogy ha a románok nem nyernek a rendes játékidőben, akkor Magyarország a vasárnapi zárómeccs eredményétől függetlenül másodikként végez, tehát feljut az elitbe.
A furcsa romániai egyveleg a lelátón is tükröződött. A hatfős, lelkes, sárga mezes román tábor mellett úgy hat-hétszáz magyar és székely drukker figyelte elkülönülve a meccset ama feloldhatatlan dilemma jegyében, most akkor melyik csapatnak is drukkoljon.
Úgy indult a mérkőzés, hogy nem ússzuk meg a vasárnapi tétmérkőzést, hiszen az első húsz perc után Románia 2-0-ra vezetett, amit aztán óriási fordulat követett. A litvánok egyenlítettek 2-2-re, s bár a románok még visszavették a vezetést, onnan három gólt ütve a litvánok elléptek 5-3-ra. Rókaly Szilárd szorosabbá tette a meccset, de ennél tovább nem jutott Románia, 5-4-re kikapott és kiesett, hiszen ha pontszámban be is fogja Koreát, az egymás elleni eredménnyel mögé kerül.
Román kudarc, székely himnusz
A szokásos ceremóniának megfelelően a találkozó után a két csapat felsorakozott és a győztes Litvánia tiszteletére eljátszották az ország himnuszát. Ezzel azonban még nem értek véget az utózöngék. A román válogatott székely játékosai ott maradtak a jégen, és a közönséggel együtt elénekelték a székely himnuszt. A szokásos skizofrén helyzet, amire nincs megoldás még a jégpályán sem, hát még úgy általában a történelemben.