Tizenegy vagy inkább tizenkét székely – hiszen Daniel Tranca anyanyelve magyar –, három orosz, két ukrán és egy szlovák játékos kiegészülve négy románnal. Ez a román jégkorong-válogatott. Persze volt már példa arra is, az elhíresült 2013-as Románia–Magyarország meccsen, amikor csupa székelyből állt a csapat, s a játékosok nem átallották a magyar himnuszt énekelni. Az akkori találkozó érthetően tiltakozást szított Románia-szerte, román játékosok nélkül mégse álljon fel a román válogatott.
Ez a vegyes alakulat Ljubljanában valamiért nem kovácsolódott össze, az első meccsén kiütéses, 9-1-es vereséget szenvedett Szlovéniától, majd a Koreai Köztársasággal szemben is alulmaradt 4-1-re.
Ennek dacára úgy készülődött a Litvánia elleni szombati meccsre, hogy akár meg fel is juthat, ha nyer, majd vasárnap a magyar válogatottat is legyőzi. Magyar részről pedig az volt az összecsapás tétje, hogy ha a románok nem nyernek a rendes játékidőben, akkor Magyarország a vasárnapi zárómeccs eredményétől függetlenül másodikként végez, tehát feljut az elitbe.
A furcsa romániai egyveleg a lelátón is tükröződött. A hatfős, lelkes, sárga mezes román tábor mellett úgy hat-hétszáz magyar és székely drukker figyelte elkülönülve a meccset ama feloldhatatlan dilemma jegyében, most akkor melyik csapatnak is drukkoljon.
Úgy indult a mérkőzés, hogy nem ússzuk meg a vasárnapi tétmérkőzést, hiszen az első húsz perc után Románia 2-0-ra vezetett, amit aztán óriási fordulat követett. A litvánok egyenlítettek 2-2-re, s bár a románok még visszavették a vezetést, onnan három gólt ütve a litvánok elléptek 5-3-ra. Rókaly Szilárd szorosabbá tette a meccset, de ennél tovább nem jutott Románia, 5-4-re kikapott és kiesett, hiszen ha pontszámban be is fogja Koreát, az egymás elleni eredménnyel mögé kerül.
Román kudarc, székely himnusz
A szokásos ceremóniának megfelelően a találkozó után a két csapat felsorakozott és a győztes Litvánia tiszteletére eljátszották az ország himnuszát. Ezzel azonban még nem értek véget az utózöngék. A román válogatott székely játékosai ott maradtak a jégen, és a közönséggel együtt elénekelték a székely himnuszt. A szokásos skizofrén helyzet, amire nincs megoldás még a jégpályán sem, hát még úgy általában a történelemben.
Foglalkozzunk inkább a magunk könnyebb és kellemesebb dolgával. A románok elleni vasárnapi meccs eredményétől függetlenül garantált a második hely, azaz feljutottunk az elitbe. Úgy látszik, úgy rendeli a sors, hogy hétévente mártózzunk meg a dicsfényben, hiszen 2009 és 2016 után 2023-ban szerepelhetünk ismét a legjobbak között.
A Románia–Litvánia találkozót a helyszínen tekintette meg néhány magyar válogatott hokis, így például Hári János, Sebők Balázs, Rajna Miklós, Sárpátki Tamás és Fejes Nándor. Örömest tudakoltuk volna a véleményüket, de Sean Simpson, a magyar válogatott szövetségi kapitánya megtiltotta nekik, hogy nyilatkozzanak. A profizmus jegyében, természetesen, mert hogy készülni kell a vasárnapi meccsre…
Mindháromszor kanadai segédlettel
Vas Márton, a válogatott korábbi klasszisa, jelenlegi általános menedzsere a kapitány helyett is igyekezett szavakba önteni, mit is jelent a sportágnak az újabb siker.
– Senkinek sem volt jó az ukrajnai háború, hogy ilyen helyzet alakult ki a világban, és hogy csonka volt a mezőny – kezdte a vb értékelését a „kályhától” Vas Márton. – Megdolgoztunk ezért a sikerért, lépésről lépésre haladtunk, és vasárnap az utolsó mérkőzésen úgy akarunk búcsúzni a szurkolóinktól, hogy büszkék lehessenek ránk.
A felvetésre, hogy mi a különbség, illetve a hasonlóság a 2008-as szapporói, a 2015-ös krakkói és a mostani feljutás között, így felelt:
– Minden alkalommal összeállt a csapat úgy, ahogy kellett. Mindannyiszor voltak olyan vezéregyéniségek, akik irányították a fiatalokat. Ezt most is láttam a srácokon, hogy akár ennyi újoncot is el tudtak irányítani. Három különböző kapitány – Pat Cortina, Rich Chernomaz és Sean Simpson –, három különböző csapat. Simpson alatt én nem játszottam, ellentétben az előző két kanadai szakemberrel, most viszont láttam, hogy nagyon szervezetten ráment az összes apró részletre, mindent kidolgozott, hogy mit akar kérni a játékosoktól. Kívülről nézni egészen más, mint játékosként. Most minden játékszituáció minden részletét összecsiszoltuk.
A vasárnapi tét nélküli meccsről így szólt:
– Egy világbajnoki mérkőzésnek mindig van tétje, a mi játékosaink biztosan nem úgy mennek ki a jégre, hogy az tét nélküli összecsapás. Minden egyes mérkőzést szeretnénk megnyerni, ez vasárnap is így lesz, győztesként akarunk lejönni a pályáról. Mi a magyar hokiért, Magyarországért játszunk minden mérkőzésen.
Az állás: 1. Szlovénia 9 pont, 2. Magyarország 6, 3. Litvánia 6, 4. Koreai Köztársaság 3, 5. Románia 0. Ez egyben a végeredmény, hiszen a hátralévő két mérkőzés már nem befolyásolhatja a sorrendet, hiszen azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény dönt.
A tornából még hátralévő mérkőzések:
Vasárnap:
Magyarország–Románia 15.30
Szlovénia–Koreai Köztársaság 19.00
Az első két helyezett jut fel, az utolsó kiesik.
Borítókép: Igen, máris van ok az örömre. Hét év után ismét az elitben (Fotó: MJSZ)
