Az Olaszország elleni női vízilabdameccseink végkimenetelét lehetetlen megjósolni, általában egy gól dönt valamelyik csapat javára, a legutóbbi tíz lejátszott mérkőzésből ez hét alkalommal így volt. A közelmúlt egymás elleni legfontosabb találkozóját, a tavaly januári olimpiai selejtezőmeccset ugyanakkor a mieink rendkívül magabiztos teljesítménnyel 13-10-re nyerték, és az olaszok végül el sem jutottak Tokióba. Kérdéses, hogy ez mennyire gyógyír a lelküknek, de azóta kétszer is sikerült legyőzniük a magyar válogatottat, áprilisban a világligában, szerdán pedig a hazai rendezésű vb-n is 10-9 volt az eredmény a javukra.
Pedig nem kezdte rosszul a mérkőzést Bíró Attila csapata. A nagyszünetben egy góllal vezetett, a második félidőben viszont akadozni kezdett a támadójáték, a védekezésbe – részben a sok kiállítás okán – egyre több hiba csúszott, és a déliek így át tudták venni az irányítást. Így kijelenthető, hogy a magyar válogatott nem végez a csoport élén, hiszen ehhez pénteken amellett, hogy mi nyerünk Kanada ellen, Kolumbiának le kellene győznie Olaszországot, amire szemernyi esély sincs.
Tragédia ugyanakkor nem történt, minden négyesből három együttes jut tovább. A csoportelső a legjobb nyolc közé kerül, a másik kettőre nyolcaddöntő vár. A mai, Kanada elleni mérkőzés tétje tehát a második hely. Általában a Kanada elleni meccseink is szoros eredménnyel zárulnak, tavaly júniusban ugyan négy góllal vertük a juharleveleseket a világligában, néhány nappal korábban ők kerültek ki győztesen a randevúból. A mostani találkozót nem szabad félvállról venni, mivel az A csoport csapatai a B jelű négyes továbbjutóival csapnak össze a nyolcaddöntőben, és nagyságrendekkel könnyebb dolga lenne a magyar válogatottnak, ha a várhatóan a harmadik helyen végző Argentínával és nem a második Hollandiával kellene megmérkőznie.