– Nem hiszem, hogy egy csapásra megváltozott volna a megítélésem a két gól miatt. A medencében legalábbis ennek nem éreztem semmi jelét. Az egyik gólomat megúszásból szereztem, amit azért illett értékesíteni, a másik pedig, még ha bravúrosnak is mondhatjuk, kényszermegoldás volt, hiszen lejárt a támadóidő, el kellett dobni a labdát. Ott maradtam egyedül a szélen, ami részben a szerencse műve, örülök, hogy rosszkézoldalról is jól sikerült lövés lett belőle – elevenítette fel Molnár Erik az érdeklődésünkre a spliti Európa-bajnokság vasárnapi döntőjét, amelyet a magyar válogatott egyetlen góllal, 10-9-re elveszített Horvátország ellen. Sportszerűen azt is elismerte, a horvátoknak jobban jött ki a lépés, egy góllal talán jobbak voltak a mieinknél.
Kérdésünkre, hogy az elvesztett finálé után a csalódottsága napokig vagy csak órákig tartott, őszintén, egyben reálisan felelt. – Inkább csak órákig. Már aznap egyre jobban felértékelődött az ezüst, másnap pedig kifejezetten boldog voltam, s ez kitart máig. Egyértelműen megnyert ezüstként gondolok a szereplésünkre, nem pedig elvesztett aranyként, hiszen a világbajnokon át vezetett az utunk a fináléba – jegyezte meg.