Kiváltság, ha valaki Benedek Tibornál nevelkedhetett

Molnár Erik a magyar férfivízilabda-válogatott legfiatalabb játékosaként két gólt dobott a spliti Európa-bajnokság döntőjében, amivel letette a névjegyét a nemzetközi mezőnyben. Az FTC még csupán 18 éves pólósa több poszton is klasszis teljesítményre képes, már több annál, mint hogy a sportág ígéreteként emlegessük. Ő maga szerényen beszél az érdemeiről, nem ül a babérjain, e hét végétől nem derogál neki, hogy az ifiválogatottat segítse lehetőleg aranyéremhez a kontinensviadalon.

Molnár Erik VÍZILABDA FÉRFI EURÓPA-BAJNOKSÁG, ELŐDÖNTŐ: Magyarország–Spanyolország férfi válogatott vízilabda mérkőzés Fotó: Mirkó István MI Magyar Nemzet Képen: #6 Molnár Erik, #2 Alberto Munarriz Egaña Fotó: Mirkó István

– Nem hiszem, hogy egy csapásra megváltozott volna a megítélésem a két gól miatt. A medencében legalábbis ennek nem éreztem semmi jelét. Az egyik gólomat megúszásból szereztem, amit azért illett értékesíteni, a másik pedig, még ha bravúrosnak is mondhatjuk, kényszermegoldás volt, hiszen lejárt a támadóidő, el kellett dobni a labdát. Ott maradtam egyedül a szélen, ami részben a szerencse műve, örülök, hogy rosszkézoldalról is jól sikerült lövés lett belőle – elevenítette fel Molnár Erik az érdeklődésünkre a spliti Európa-bajnokság vasárnapi döntőjét, amelyet a magyar válogatott egyetlen góllal, 10-9-re elveszített Horvátország ellen. Sportszerűen azt is elismerte, a horvátoknak jobban jött ki a lépés, egy góllal talán jobbak voltak a mieinknél.

Kérdésünkre, hogy az elvesztett finálé után a csalódottsága napokig vagy csak órákig tartott, őszintén, egyben reálisan felelt. – Inkább csak órákig. Már aznap egyre jobban felértékelődött az ezüst, másnap pedig kifejezetten boldog voltam, s ez kitart máig. Egyértelműen megnyert ezüstként gondolok a szereplésünkre, nem pedig elvesztett aranyként, hiszen a világbajnokon át vezetett az utunk a fináléba – jegyezte meg.

Molnár Eriknek a korábbiaknál is sűrűbb nyara van. Már tagja volt a világbajnoki bő keretnek is, amelyből az utolsó szűkítéskor végül kimaradt, s most sem pihenhet, hiszen 2003-as születésűként még befér az ifjúsági válogatottba, amellyel készül a hét végén kezdődő újabb Európa-bajnokságra.

Ifi létére univerzális játékos

Távolról is jól lő. Fotó: Mirkó István

– Természetesen szerettem volna bekerülni már a vb-csapatba is, hatalmas megtiszteltetés lett volna hazai közönség előtt a világbajnokságon szerepelni, ám beláttam, ennek még nem jött el az ideje. Akkor sem álltam le egy napra sem, mert bíztam benne, hogy az Eb-n több lehetőség jut a fiataloknak. Most sem szabad elkényelmesedni, össze kell szokni a srácokkal, szeretnénk megnyerni az ifi Eb-t – mondta határozottan.

A 18 éves pólós már-már univerzális játékos. A legtöbbet és legszívesebben bekként szerepel, de megállja a helyét centerként, sőt szélsőként is.

– Nem tartom magam sem tipikus szélsőnek, sem centernek, fizikálisan könnyebb a külső körön játszani, de magam is érzem, centerként hatékonyan tudom segíteni a csapatot, ezért viszonylag gyakran abba a pozícióba is felúszom – jellemezte önmagát.

Ezen a ponton kicsit leragadtunk, miszerint a jövőben változhat-e a szerepe, lehet-e belőle klasszikus center, ami ha nem is hiányposzt, de miként szövetségi kapitány is elismerte, fejlesztésre szoruló pozíció a magyar vízilabdában.

– Két méter két centi és százöt kiló vagyok, ami nem kevés, de a klasszikus centerek ennél is nehezebbek és erősebbek. Nem célom, hogy versenyre keljek Német Tonival, pláne nem Hárai Balázzsal, aki szerintem a világ legjobb centere.

Úgy érzem, megmaradok olyan bekknek, aki centerként is hatékonyan tud játszani, így lehetek leginkább hasznára a klubcsapatomnak, a Fradinak és a válogatottnak is – így zárta le a kérdést.

Az UVSE-ben nevelkedett, jól érzi magát a Fradiban

Nem Molnár Erik az egyetlen, aki a közelmúltban az UVSE-től, tehát az újpesti hagyományokat továbbvivő egyesülettől került a Ferencvárosba, emiatt azonban nem vált élcelődés tárgyává.

– Vízilabdában koránt sincs olyan elemi rivalizálás, pláne gyűlölködés a két szurkolótábor között, mint fociban. Az UVSE alapvetően utánpótlás-nevelő egyesület, ahonnan felnőtt korban a játékosok többsége elkerül. Egyetlen percig sem volt bennem rossz érzés, amikor a Fradihoz igazoltam, s a társak sem éreztették velem, hogy honnan jöttem. Sőt kimondottan jó a közösség a Ferencvárosnál, nagyon jól érzem magam, a klubnak is köszönhetem, hogy fejlődtem az elmúlt egy évben, és bekerültem a válogatottba – beszélt a váltásról.