Román volt a bíró, nem tudtuk elhozni az aranyat Splitből

Akárcsak olimpiát, Európa-bajnokságot is Magyarország nyert a legtöbbször férfivízilabdában, szám szerint tizenháromszor. Szombat este Splitben a számláló sajnos nem ugrott tizennégyre, a magyar válogatott 10-9-re elvesztette a Horvátország elleni finálét. A bírók persze a hazaiakat támogatták, de ismerjük be, a mieinknél Vogel Somát leszámítva nem akadt igazán kiemelkedő teljesítmény. A világbajnoki hetedik hely után az Eb-ezüst is szép siker, Varga Zsolt szövetségi kapitány munkája már rövid távon eredményt hozott.

20220910 SPLIT Magyarország Horvátország vízilabda EB döntő férfi válogatott Fotó: Mirkó István Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

A Spaladium Aréna az Európa-bajnokság legtöbb meccsén ásítozott az ürességtől, szombat este azonban kilenc ezres befogadóképessége ellenére kicsinek bizonyult. Horvátországban – a nyaranta a tengerparton százezres nagyságrendben megforduló magyar turisták pontosan tudják – még ma is elsődleges a készpénzforgalom, nyilván az adóelkerülés egyik gyakorlataként. A nem csupán okostelefonra letöltött, hanem kinyomtatott jegyek átmemenetileg egy letűnt „szakmát” is újjáélesztettek. Az üzérkedést. Sokan próbálkoztak a kezdés előtt jegyhez jutni, akár borsos felárral, ahogy alkalmunk volt megfigyelni, nem túl nagy reménnyel. Az olaszok – mármint a szurkolók – a szomszédból is magasan tettek a kontinensviadalra, de a horvátoknak legalább olyan fontos a póló, mint nekünk, Dalmáciában pedig különösen.

Magyar drukkereket és zászlókat is láttunk a lelátón, sajnos szétszórtan, kompakt magyar tábor nem alakulhatott ki. A magyar stáb szokás szerint a csapatok bevonulása előtt már elfoglalta a helyét az egyik sarokban, elkaptuk a pillanatot, amint Varga Zsolt szövetségi kapitány körbejáratta a tekintetét az arénában. Megélt már sok nagy csatát, de ennyi néző előtt azért ő is csak néhányszor játszott vagy éppen meccselt.

A mieink bevonulását vegyesen taps és fütty is kísérte, a Himnuszunknak a horvátok megadták a tiszteletet. Parázs volt a hangulat, de nem ellenséges.

A kezdés előtt inkább a bírópáros adott okot az aggodalomra, a szlovén Margeta, mondjuk így, olykor követhetetlenül sípul, ugyanezt mondhatjuk el Alexandrescuról is, aki ráadásul, ugye, román, márpedig a román bíró sörmeccsen is rossz ómen.

Az viszont jó jel volt, hogy az első horvát támadásnál Vogel Soma mindjárt nagyot védett. A 3. perc közepéig kellett várni az első gólra, a horvátok gólerős balkezese, Kharkov hatalmas lövését nem háríthatta Vogel (0-1).

Rögtön az ellentámadásból egyenlítettünk. Német Toni harcolt ki kiállítást, amit Zalánki értékesített, tehát ezúttal rögtön az első lövéséből betalált (1-1). Majd kivédekezett hátrány után, lefordulás végén Molnár értékesítette a ziccert (2-1). Fórból Biljaka egyenlített (2-2). Újabb horvát előny, átvették a vezetést a hazaiak (2-3). Konarik ismét igazolta, hogy nem ijedős alkat, rossz kéz oldalról, tulajdonképpen nem is helyzetből mattolta Bijacot (3-3). Az első nyolc perc végén maradt ez az állás.

Német Tonival nehezen bírtak a horvátok Fotó: Mirkó István

Okkal tartottunk a játékvezetőktől, de egy negyed alatt a négy kiállítás még éppen kezelhető, a túloldalon persze csak két hiba gyűlt össze. Az elődöntő hősét, Nagy Ádámot már ekkorra kétszer kiszórták, s a második negyed elején így járt a másik két bekkünk, Angyal Dániel és Fekete Gergő is, ami bizony ijesztő volt.

A hatodik horvát fórból ismét Kharkov talált be (3-4), ami után végre mi is megkaptuk a harmadik és negyedik előnyünket, de egyikkel sem tudtunk élni. Több gól nem is esett a második nyolc percben, félidőben tehát 4-3-ra vezettek a házigazdák.

Buric góljára Német válaszolt gyorsan (4-5), Végre ismét fórt kaptunk, Varga Zsolt időt is kért, de Zalánki lövése út közben elhalt. Újabb előny, aminek a végén ötméterest kaptunk, pfujolt a közönség, sebaj, Manhercz bevágta, egyenlítettünk (5-5). Buric harmadik góljával ismét horvát vezetés (5-6), Konarik gyorsan egyenlített, de aztán Kharkov következett (6-7). Már-már  lejárt a támadóink, nem volt centerünk, Vigvári elvállalta a lövést, s milyen jól tette (7-7). Potyogtak a gólok. Sajnos a horvátok lőttek még egyet, így 8-7-es hazai előnyről kezdődött az utolsó negyed.

S magyar góllal folytatódott. Jansik, akinek addig nem igazán ment, combközépig emelkedett ki a vízből, úgy húzta be Zalánki bejátszását (8-8).

Vigvári a felső lécet találta el helyzetben, majd beleölték a vízbe, mégis őt állították ki. A bírók ismét erősen fújták a hazai pályát, de Vogellel nem bírtak a horvátok. A kissé könnyű szívvel megítélt büntetőből aztán már igen (8-9). Aztán mi is megkaptuk ugyanezt az esélyt, de Manhercz a lécre dobta a labdát. Egymás után a harmadik támadás is ötméterest hozott, s Marinic ismét biztos kezű végrehajtó volt (8-10).

Újabb ötméteres, amit Jansik már bevágott, de ezután már csak 32 másodperc maradt. A legvégén Vogel Soma távoli lövése okozott még némi izgalmat, de védett Bilac. Horvátország győzött 10-9-re és megnyerte az Európa-bajnokságot.

Kár a döntőért, de a világbajnoki hetedik hely után az Eb-ezüst is szép eredmény. Varga Zsolt szövetségi kapitány munkája már rövid távon megmutatkozott.

Némi kárpótlásként Jansik Szilárd érdemelte ki a torna legjobb játékosának járó díjat, s az is szép pillanat volt, hogy a magyar válogatott játékosainak Novák Katalin köztársasági elnök adta át az ezüstérmeket.

Vízilabda Európa-bajnokság, férfiak, döntő:
Horvátország–Magyarország 10-9 (3-3, 1-0, 4-4, 2-2)
Magyar gólszerzők: Molnár, Jansik 2-2, Zalánki, Német, Manhercz, Konarik, Vigvári 1-1

Borítókép: Vogel Somán nem múlt a siker, ismét kiválóan védett (Fotó: Mirkó István)