Nehéz lenne megmondani, mivel voltak jobbak a horvátok a 10-9-re megnyert Eb-döntőben. Igen, élvezték a hazai pálya előnyét. Egy román játékvezető bármely magyar csapatnak már akkor is hátrány, ha történetesen igazságosan bíráskodik, de Alexandrescu sporttárs szlovén kollégájával, Boris Margetával egyetemben azért inkább a horvátoknak fújt, ami a kiállítási arányban is megmutatkozik (19:15). A játékvezetők részrehajló ténykedése különösen a meccs elején és a végén volt feltűnő, tehát fontos pillanatokban.
Ám hiba volna csupán a bírókra fogni a vereséget.
A kapuban ugyan Vogel Soma ezúttal is remekelt, centerben Német Toni és Molnár Erik küzdött becsülettel és gólt is szerzett – utóbbi 19 évesen, világversenyes újonc létére kettőt is, ami dicséretes –, de a kapusunkat leszámítva igazán kiemelkedő teljesítményt senki sem nyújtott. Jansik Szilárd, akit komoly elismerésként a torna legjobb játékosának választottak, mintha kicsit túlpörgött volna, Zalánki sajnos az előző meccseken látott formáját hozta (sok lövés, kevés gól), s Manhercz sem tudta kézbe venni a zászlót, ráadásul kiélezett helyzetben elhibázott egy ötméterest. Vigvári pimasz gólját és Konarik bombáját leszámítva távolról nem voltunk veszélyesek, s ami ennél nagyobb baj, emberelőnyben nem működtek a center bejátszások. Ha valamiben, ebben voltak jobbak a horvátok. A tíz kapott gól nem sok, Varga Zsolt általában azt fogalmazza meg célként, ennél ne legyen több, de ezúttal azért messze nem volt tökéletes a védekezés.