A német szurkolók többségében békésen készülődtek a meccsre, és általános meggyőződésük volt, hogy az első találkozón a Fehérvár csak a huszadik percben történt kölni kiállításnak köszönhetően tudott 2-1-re nyerni. Tehát egyértelműen győzelemben és továbbjutásban reménykedtek.
Így voltak ezzel a fehérvári ultrák is, akik a mérkőzést megelőző éjszakán két órakor a Köln szállásánál rendezett tűzijátékkal próbálták megzavarni az ellenfél pihenését.
Így vagy úgy, a Köln három helyen változtatott az első mérkőzés kezdőjéhez képest, a Fehérvár viszont a győztes csapaton ne változtass elvet követve ugyanúgy állt fel, azaz így: Kovács – Nego, Larsen, Stopira, Sabanov, Hangya – Bamgboye, Pinto, Fiola, Dárdai – Zivzivadze.
Remek hangulatban kezdődött a mérkőzés, a kölni drukkerek görögtüzeket gyújtottak, és zajlott a hangpárbaj a két kapu mögött. Öt perc után a pályán is elkezdtek zajlani az események. A hazaiaknál Bamgboye okozott veszélyt a jobb szélen, de nagyobb helyzete a Kölnnek akadt, amit Florian Kantz fölé lőtt. A német csapatkapitány a tizedik percben javított, jól tekert középre szögletből, és Timo Hübers az elalvó fehérvári védők gyűrűjében a léc alá fejelt – 0-1.
Nem ilyen kezdést terveztek a hazaiak, a kint kiharcolt előny máris odalett, és a folytatás sem volt jobb.
Gólja után a Köln egyértelműen magához ragadta az irányítást, a játék a magyar térfélen folyt, a fehérvári közönségnek mindössze egy-egy szép egyéni megoldás (Stopira szerelése, Fiola sarkazása) jelentett örömforrást, egyébként csak a németeken múlt, hogy nem többgólos előnnyel vonultak szünetre. Beszédesek voltak a statisztikák: 13-2 volt a lövési kísérletek és 5-1 a szögletek aránya a vendégek javára.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!