Sárkány Zalán, a Kőbánya SC úszója 14 éves volt, amikor az újdonsült olimpiai bronzérmes Kenderesi Tamást választotta a példaképének, de ez idő tájt vette azt is a fejébe, hogy ha elvégzi a gimnáziumot és jól megtanul angolul, Amerikába költözve folytatja a tanulmányait és az úszópályafutását. Az öt évig dédelgetett álom beteljesüléseképpen most egyszerre minden összejött Zalánnak, ráadásul a lehető legjobb forgatókönyv szerint. Ösztöndíjas hallgatóként csatlakozhat az Arizonai Egyetem városnyi – internetes adatok szerint 83 544 fős – diákseregéhez, az állami fenntartású intézmény sportklubjának a tagja lesz, amelynek úszócsapatát Bob Bowman vezeti. Akinek a zsenialitása nélkül Michael Phelps aligha lett volna 23-szoros olimpiai bajnok. Hab a tortán, vagy inkább a 19 éves úszóreménység szerencséje, hogy ugyanarra az egyetemre járhat, ahová a 200 vegyes újdonsült Európa-bajnoka, így az is magától értődő, hogy a két 19 esztendős magyar a jövőben gyakran fogja együtt látogatni Bob Bowman és az adjutánsai edzéseit.
– Mielőtt bármit is mondanék a jövőmről, az előttem megnyíló óriási lehetőségről, köszönettel tartozok a kőbányai egyesületemnek, az edzőimnek, akik kölyökkorom óta tudták rólam, hogy amerikai álmokat dédelgetek, és ennek beteljesülését most örömmel üdvözölték. A nagy izgalommal várt vállalkozásomba viszont a családom támogatása nélkül aligha kezdhettem volna bele. Nem arra célzok, hogy milyen sok pénzükbe került a kinti életem feltételeinek a biztosítása, hiszen ösztöndíjasként nem is lesznek kiadásaim, hanem a biztatásukra, ahogy erre a kihívásra felkészítettek. Egyelőre minden olyan, mint a mesében – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a pesti srác, aki eddig a IX. kerületi Lónyay utcai Szent-Györgyi Albert gimnáziumba járt, hamarosan viszont a Budapesttől tízezer kilométerre található, Tempe-i központú óriásegyetem campusába költözik. Ahonnan nem lehet majd csak úgy hazaugrani egy anyai ölelésért vagy egy baráti találkozó kedvért.
Zalán tisztában van azzal, hogy a rá váró évek más kihívást jelentenek majd a számára, mint amilyenekkel idehaza szembe találta magát, az mindenesetre jó előjel, hogy bátran lép az önállóság útjára.
– Sokszor versenyeztem idegen országokban, olyan is volt, hogy az egyik háromhetes edzőtáboromat egyetlen budapesti éjszakával egy ugyanilyen hosszúságú követett. Eleinte volt egy kis honvágyam, de abban a közösségben, ami az edzőkből és az úszókból állt, senki sem azt emlegette, hogy milyen jó lenne már otthon lenni, ha eljött az este, mi, versenyzők hullafáradtan zuhantunk be az ágyba.
Sárkány Zalán úgy érzi, hogy eddig még nem tudta felszínre hozni azt a tudást, amiért a kőbányai műhelyben keményen megdolgozott, pedig azzal joggal büszkélkedhetne, hogy a juniorok nyílt vízi Európa-bajnokságán az aranyérmes váltót erősítette, ugyanebben a korosztályban egy „medencés” ötödik helyet is sikerült kiérdemelnie a 400 vegyesen.
– Sokáig amolyan az 50 méter és a 25 kilométer között bolyongó úszó voltam, aki mindent kipróbált, és akinek ma is dilemma, hogy merre orientálódjon. A nyílt vízi versenyzést nem engedném el, de mostanában úgy vagyok, hogy a medencés szereplések nagyobb kihívást jelentenek számomra. Egyelőre nem érzem nagymenőnek magamat, de az szeretnék lenni, és ehhez segíthetnek hozzá az amerikai edzések, az a légkör, amit néhány napja az egyetemi úszók edzésén tapasztaltam. Úgy tűnt, hogy senki sem hivalkodik a nagyságával, sokkal inkább mutatja ki, hogy a mi, döntően egyéni sportágunkban is csapatsportolóként teljesíti a feladatát. Ha ez a lendület engem is magával ragad és a hely szelleme is áthat, jövőre az egyéni csúcsaimmal akkorát dobbanthatok, hogy még odahaza is hallani lehet majd a hangját – mondta Sárkány Zalán, aki a szigorú egyetemi szabályok szerint még csak szemügyre vehette Bob Bowman és adjutánsainak az edzését, leendő klubtársaival viszont egyelőre egy hosszt se úszhatott le. A látottakról sokatmondóan viszont már most kijelentette, hogy a szakmai munka színvonala és a versenyzők hozzáállása egyenesen elképesztő.
Borítókép: Sárkány Zalán egyetemi szerelésben
