A gyakorlat mindenesetre rácáfolt az akkori álláspontra: Iordanescu vezetésével ugyan a román válogatott fennállása óta először végzett egy világverseny selejtezőcsoportjának utolsó helyén – Bosznia-Hercegovina, Finnország és Montenegró társaságában mindössze nyolc pontot szerzett –, a kapitányt szóban már a tartalékos bosnyákok elleni utolsó meccsen aratott 4-1-es győzelem estéjén megerősítették pozíciójában. Stoichita szerint azért, mert az utolsó két meccsen – előzetesen Finnországban értek el 1-1-es döntetlent – egyértelműen biztató jeleket mutatott a társaság. – Iordanescu nagyon jól dolgozott a szövetségben és a terepen is – hangzott a technikai igazgató érvelése, mintha a régi szép időkben született termelési beszámolókból inspirálódott volna.
Razvan Burleanu szövetségi elnök kicsit konkrétabb dolgokra hivatkozott: a finnek ellen kilenc, a bosnyákok ellen pedig hét, az utánpótlás-válogatottból alig „kiöregedett” játékos képezte a csapat gerincét. És ez szerinte szép jövőre nyújt kilátást. Amely valahogy úgy festene, hogy két év múlva diadalmenetben térnek majd vissza az NL második értékcsoportjába. Hogy addig lesz egy Európa-bajnokság is? Természetesen, afölött viszont elég lesz majd sopánkodni a sorsolást követően. Amely egyelőre annyiban téma, hogy a román válogatott elméletileg akár egy csoportba is kerülhet az utóbbi időben csodákat művelő magyar csapattal.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!