Borítékolható volt, hogy telt ház lesz a magyar válogatott utolsó csoportmeccsén, a jegyeket pillanatok alatt elkapkodták. Mindenki ünneplésre készült, hiszen nemzeti csapatunk a találkozó eredményétől függetlenül elérte az áhított célt. A találkozó azonban nem úgy alakult, ahogyan azt elképzeltük, s ugyan szép számmal akadtak helyzeteink, ezek mind kimaradtak, az ellenfél kapusa szenzációs formát fogott ki, s vereség lett a vége. A szurkolók pedig ezt olyannyira zokon vették, hogy válogatottunk tagjai füttykoncert közepette vonultak az öltözőbe, később odakint pedig egy öt-hatezer fős összeverődött kemény mag kórusban kiabálta: „Becsaptatok, becsaptatok!”. A tömeget a rendőrség szabadon eresztett rendőrkutyákkal oszlatta szét.
Mindez 1985. május 4-én történt, amikor a következő évi, mexikói világbajnokságra már kijutott válogatottunk Disztl P. – Sallai, Róth, Garaba, Péter – Kardos, Nagy A. (Varga J., 57.), Détári – Kiprich, Nyilasi, Esterházy (Mészáros, 71.) összeállításban a Népstadionban 74 ezer néző előtt 1-0-ra kikapott a hollandoktól a számára tét nélküli mérkőzésen. Az ellenfélnél Van Breukelen védett, az újabb, formálódó nagy narancs mezes generációból játszott Rijkaard, Ronald Koeman és Van Basten, de ott volt az előzőből a kétszeres vb-ezüstérmes Willy van de Kerkhof is. Ők az életükért, a pótselejtezőért hajtottak, amit végül elértek, más kérdés, hogy aztán a belgákkal szemben elvéreztek. Mi viszont kijutottunk a vb-re – akkor még nem tudhattuk, hogy Mezey György csapatával mi történik Irapuatóban –, ám a szurkolók nem tudták elfogadni, hogy Nyilasiék nem úgy hajtanak, mint előzőleg Bécsben vagy Rotterdamban. Arról nincs szó, hogy lelazsálták volna a meccset, de kétségkívül nem szakadtak bele, és a nép, az akkor a többnyire a gyárakban robotoló emberek ezt várták volna.
A mai válogatottunk egyik nagy erénye, hogy a küzdeni akarást, a megszakadást, az elszánt tekinteteket nem hiányolhatjuk. Az erősebb ellenfelektől ki lehet kapni, ha állva halunk meg. Ha azt látjuk, hogy Fiola Attila a két 16-os között felszántja a pályát, Schäfer András minden pontján feltűnik, Ádám Martin tankként megindulva senkitől sem ijed meg, és az újonc Kerkez Milos is oroszlánként veti be magát a küzdelembe. Ha ez a szemlélet az uralkodó, akkor a szurkoló összeforr a csapattal, a meccs után az eredménytől függetlenül a játékosokkal együtt énekli a Himnuszt, élteti őket, még vereség esetén is. Nincs füttyszó, és a rendőrkutyák a lábnál maradnak.
Borítókép: A magyar szurkolók ezúttal is varázslatos hangulatot teremtettek (Fotó: Mirkó István)
