A most következő történet főszereplője, ha hiszik, ha nem, egy olajsejk.
Persze nem katari, mint a mostani vb házigazdái, hanem kuvaiti. A már 1982-ben is a dúsgazdag olajkitermelő arab országok közé tartozó, egyébként Katarhoz hasonló méretű és népességű állam labdarúgó-válogatottja akkor jutott ki először és mind ez idáig utoljára a vb-re.
És bizony egy igencsak bravúros döntetlennel, a korábbi kétszeres ezüstérmes, ’76-ban Európa-bajnok csehszlovákok elleni 1-1-gyel mutatkoztak be Spanyolországban.
Talán ettől kaptak vérszemet a kuvaitiak, talán csak túlságosan heves volt a vérmérséklet arrafelé, nem tudni, de az tény, hogy második találkozójuk, a Franciaország elleni meglehetősen viharosra sikeredett.
A ’82-es világbajnokságot az angolok elleni sima zakóval kezdő galloknak ezen a meccsen már mindenképpen nyerniük kellett, és ennek megfelelően lényegében le is futballozták a kuvaitiakat.
A botrány a meccs második félidejében, 3-1-es francia vezetésnél tört ki, amikor a kuvaitiak szerint az immár negyedik francia gól szabálytalan körülmények között született, állítólag valaki sípolt, és ők emiatt leálltak. Stupar bíró viszont megadta a találatot, amibe az önérzetes kuvaitiak nem akartak belenyugodni.
Addig reklamáltak a szovjet játékvezetőnél, amíg a kuvaiti emír öccse, Fahid al-Ahmad sejk, aki az ottani labdarúgó-szövetség elnöke és a FIFA vezetőségi tagja is volt, a lelátóról bement a pályára és valami egészen elképesztő nagyjelenetet adott elő. Monológjának lényege az volt, hogy szerinte csalnak ellenük, és lehívta csapatát a pályáról, mondván, hogy az ő értelmezése szerint ez a meccs itt és most véget ért.
A megdöbbentő és addig sosem látott sportvezetői magatartás ott, abban a pillanatban lényegében célt ért, ugyanis a bíró visszavonta a kuvaitiak által vitatott találatot. A meccs ez után a képtelen incidens után, a kényszerszünetet követően folytatódott, és a franciák a végén vitathatatlanul belőtték a negyediket, 4-1-re nyertek, majd egészen az elődöntőig meneteltek.
