Ausztria nagyhatalom az alpesi síben, s ennek megfelelően rendre aranyérmet szerez a sportág világversenyein. Az osztrákok rengeteg klasszist is adtak a sportágnak, az előző évtized például Marcel Hirscher sikereiről szólt, aki rekordot jelentő nyolc összetett világkupát nyert egymás után, 2019-ben kétszeres olimpiai és hétszeres világbajnokként vonult vissza. A sportágnak azonban ma is fontos szereplője, immár a sílécmárkája van jelen a sportág legmagasabb szintjén, többek között korábbi vetélytársa, Henrik Kristoffersen is ezekkel versenyez. Az osztrákok közül viszont senki, a csapat szabályai erre nem adnak lehetőséget.
Kristoffersen a Hirscher-érában az osztrák utódjának tűnt, az osztrák szuperklasszist leginkább szorongató sízők szűk körébe tartozott. 2019-ben Hirschert legyőzve nyert vb-aranyat óriás-műlesiklásban, 2016-ban pedig a műlesiklás vk-pontversenyében bizonyult jobbnak az osztráknál, aki azért párharcaik többségét megnyerte.
A norvégot azonban utolérték a riválisok, szüksége is volt a változatosságra, a 2022/23-as idényre váltott a Hirscher fémjelezte új márka léceire. Világkupaversenyen már ünnepelhettek közös sikert, úgy tűnt azonban, hogy a világbajnokság nem tartogathat hasonló eredményt.
Kristoffersen óriás-műlesiklásban lemaradt a dobogóról, csak ötödik lett, a műlesiklás első futamát pedig a tizenhatodik helyen zárta. A második futamban nagyszerűen síelt, különösen a pálya alsó szakaszán, de ezzel együtt is valószínűtlennek tűnt, hogy tizenöt síző sem tudja megtartani vele szemben az előnyét.
Ahogy egyre fogytak a riválisok, Kristoffersen egyre jobban izgult, már szinte remegett a célban. Honfitársa, a félig brazil Lucas Braathen hibája után a dobogó már biztossá vált. Más kérdés, hogy a norvég edző bosszankodott: Kristoffersen évek óta hazája válogatottjától külön készül.
A – nem elírás – görög Alexandrosz Joannisz Jinnisz Kristoffersen mögé, a második helyre érkezett be, ezzel biztossá tette hazája történetének első világbajnoki érmét a sportágban.
