Az először 2005-ben kiírt csapatversenyen két egymás mellé épített, rövid, alig több mint húsz másodperc alatt teljesíthető óriás-műlesiklópályán versenyeztek a sízők, minden párharcban két-két női, illetve férfimeccset rendeztek. 2-2-es állásnál az időeredmények alapján dőlt el a párharc győztese.
Shiffrin hiánya ellenére az amerikaiak a szám történetében először bejutottak a döntőbe Kanada legyőzésével, a másik ágon a címvédő Norvégia a rekordbajnok Ausztriát győzte le.
Annak ellenére nyertek a norvégok, hogy egyik versenyzőjük, Maria Therese Tviberg elesett, igaz, „becsúszó szerelésével” jelentősen rontotta osztrák riválisa, Franziska Gritsch idejét is.
A norvégok 3-1-re megnyerték az elődöntőt, viszont Tviberg nem tudta vállalni a szereplést a fináléban, a beugró Kristin Lysdahl pedig el is vesztette a saját párharcát. A norvégok egyenlítettek, majd a harmadik futam rendkívül szokatlan eredménnyel, döntetlennel ért véget, így Timon Haugan és Tommy Ford párharca volt hivatott dönteni az aranyérem sorsáról.
A párharcból azonban nem lett semmi: Haugan túl korán akart indulni, így kis híján orra bukott a még le nem nyílt kapuban. Ford kényelmesen lesíelhetett a pályán, megszerezve az amerikaiak első aranyát az idei vb-n, illetve a szám történetében is.
Pedig korábban Shiffrin is indult kétszer a versenyben, de vele a dobogó sem jött össze soha az amerikaiaknak.
Tviberg története azért részben jó véget ért, a díjátadón ő is együtt mosolygott a csapattársaival, így feltételezhető, hogy nem súlyos a sérülése. A bronzdöntőben Kanada legyőzte Ausztriát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!