– Már indultam vissza a lelátóra, amikor hallottam, felzúdul a tömeg – mesélte a Magyar Nemzetnek idősebb Lisztes Krisztián. – Mondták, kimaradt egy ziccer, majd valaki hozzátette, Krisztián hagyta ki. Kérdeztem a mellettem ülő Lucsánszky Tamástól, hogy be kellett volna-e rúgnia, és ő mondta, igen, be. Erre azért felszisszentem, de tudtam, hogy a fiam jó versenyzőtípus, mentálisan is sokat fejlődött az utóbbi időkben. Persze, benne volt a pakliban, hogy ez a hiba megzavarja, de szerencsére nem zökkent ki, jól folytatta a meccset.
Lisztes Krisztián elérzékenyült a fia góljától
Olyannyira, hogy a 60. percben, miután Sagal a bal oldalon párharcot nyert Bese ellen és laposan középre adott, a másik oldalon érkező ifjabb Lisztes Krisztián becsúszva közelről a háló bal oldalába passzolt, és ezzel 1-1-re alakította az eredményt.
Megkönnyezi az ember az ilyen pillanatokat. Láttam, rengetegen rám néztek a lelátón, figyelték, hogyan reagálok, és nekem könnybe lábadt a szemem. Nagyon büszke voltam és persze vagyok most is. Egyébként egész héten azt beszéltük, hogy úgy érzem, jó formában van, és ezért játszani fog
– ismerte el az édesapa.
„Azt nem gondoltam volna, hogy egy egész félidőt, de sejtettem, hogy Sztanyiszlav Csercseszov most lehetőséget ad neki. Mondtam neki, hogy annak idején ugyancsak tizenhét évesen én a harmadik bajnoki meccsemen szereztem az első gólomat a Fradiban, jó lenne, ha megelőzne, és meg is tette, hiszen bajnoki mérkőzésen most játszott másodszor, a Groupama Arénában pedig először, ráadásul én itthon sohasem dupláztam, csak a Werder Bremenben sikerült egy meccsen kétszer a hálóba találnom.”
