Olimpiai bajnokunk másfél milliót kért egy alapítványtól

Ingyen nem vállalta volna, hogy magyar fiataloknak meséljen az életéről, és ösztönözze őket.

A photo shows Olympic torch in front of National Stadium (Bird's Nest) in Beijing, China on February 8, 2022. ( The Yomiuri Shimbun ) (Photo by Kazuki Wakasugi / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun via AFP) Fotó: The Yomiuri Shimbun via AFP

Megtelt a terem a budapesti Szabó Dezső Katakombaszínházban, ahol a magyar labdarúgó-válogatott korábbi kapitánya, a nemzeti csapatban 86-szor pályára lépett Szalai Ádám volt a Fiatalok a Nemzetért Alapítvány vendége. Mint beszámoltunk róla, a január vége óta „munkanélküli”, magát jelenleg főállású édesapaként aposztrofáló csatár rendkívül közvetlen volt, gondolatai pedig fontos üzeneteket közvetítettek a fiatal hallgatóság felé. Pontosan ezért szervezik ezeket az esteket, amely szerdán többek közt azért is jöhetett létre, mert Szalai Ádám egy forintot sem kért a szereplésért, az anélkül is értékes volt számára. Nem mindenki gondolkodik így: egy olimpiai bajnokunk másfél millió forintot akart a fellépésért. Nem is lett belőle semmi.

Hogy kiről van szó, azt a szervezők nem kívánták megnevezni, mi pedig még véletlenül sem szeretnénk tippelgetni, vagy bármiféle utalást tenni az illetőre. A dolog tanulsága enélkül, általánosságban, pusztán a jelenséget nézve is fontos.

Naivitás lenne azt hinni, hogy a sportolók (vagy más hírességek) nem kapnak pénzt azért, hogy itt-ott fellépnek. A világ legtermészetesebb dolga, hogy a hírnevük árát megkérik, elvégre sok rendezvény csakis miattuk válik szélesebb körben érdekessé. Nincs ok a panaszra, ha egy cég, vállalat vagy bármilyen profitorientált szervezet meghívásának tesznek eleget javadalmazásért cserébe, hiszen az ilyen rendezvények célja az, hogy végeredményben valamilyen hasznot hozzanak a szervezőknek.

Egy alapítvány az esetek többségében azonban nem a saját hasznát hajtja, hanem az vezérli, hogy beépítse a maga tégláit a társadalom gondoskodás nélkül folyton repedező falába, amely ezáltal erősebbé és szilárdabbá válhat. Mint bármely építkezésen, ebben a munkában is sokféle feladat van, a skála széles az elesettek megsegítésétől a szellemi töltekezésig.

A Fiatalok a Nemzetért Alapítvány a következőképpen határozza meg a saját küldetését: „Szívügyünk történelmi, kulturális hagyományaink ápolása, őseink emlékének megőrzése, a tudományos és kulturális élet gazdagítása, az ezt szolgáló rendezvények szervezése, támogatása.”

Egy-egy alapítvány céljával senkinek sem kötelező egyetérteni, vagy támogatni az adott törekvést. Bár a magunk részéről nem értjük, hogy egy olimpiai bajnok miért ne mesélne szívesen (vö. ingyen), miért ne osztaná meg a tapasztalatait, nehézségeit, megoldásait egy alapvetően fiatal, a társadalom jövőjét jelentő közönséggel (35 év a rendezvények felső korhatára), természetesen azzal sincs gond, ha valaki nem szeretne ebben részt venni.

Az ugyanakkor már kifogásolható, ha másfél millió forintot kér érte.

Az olimpiai bajnokok Magyarországon 35 éves koruktól életük végéig járadékot kapnak, amely jelenleg aranyanként havi bruttó 510 500 forint. Ennek mértéke, jogossága egy másik cikk témája lehetne, maradjunk annyiban, hogy szereztek akkora dicsőséget az országnak, hogy sajnálni semmiképpen sem szabad tőlük. De az talán nem lenne túlzó elvárás az anyagi biztonságért cserébe, ha a társadalom tégláit továbbra is építenék – vagy legalábbis ne tartsák a markukat ezért a „munkáért”.

Azért is volt jó, hogy a Szalai Ádám-féle est végén kibukott a „másfél milliós olimpiai bajnok” esete a szervezőkből, mert két fontos tanulsággal is szolgált:
1. Nem minden olimpiai bajnok példakép.
2. Nem kell bajnoknak lenni ahhoz, hogy valaki példaképpé váljon.

Borítókép: Az olimpiai láng a 2022-es pekingi téli olimpián. Képünk illusztráció. (Fotó: Kazuki Wakasugi / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun via AFP)