Néhány napja írtunk róla, hogy patinás magyar klubok, megyeszékhelyek csapatai évek óta képtelenek feljutni az NB II-ből. Hosszú ideje a másodosztályban rostokol a Győr, a Haladás, a Szeged, a Nyíregyháza, a Pécs és a Békéscsaba, utóbbi egyenesen a kiesés ellen vív elkeseredett harcot. Egy osztállyal lejjebb, az NB III-ban is találunk szebb napokat látott klubokat. Keleten az Eger örül, ha bennmarad, a Közép csoporban a Dunaújváros a télen kis híján megszűnt anyagi nehézségek miatt, a Szolnok is csak álmodozik a feljutásról, Nyugaton a Kaposvár a középmezőnyben senyved, de legalább a Tatabánya és a Veszprém a bajnoki címért küzd, ami azonban még nem automatikus feljutás, az NB III három bajnoka az NB II 16–18. helyezettjével vív majd sorsolás alapján rájátszást a felkerülésért, illetve a bennmaradásért.
A Tatabánya és a Veszprém csatája különösen izgalmas, hiszen az utolsó fordulóban a két csapat egymással játszik. Inkább a Veszprémnek áll a zászló, hiszen jobb formában van, két pont az előnye és élvezi majd a hazai pályát, de idegenbeli győzelemmel a Tatabánya még fordíthat.
Kiprich kétszer is csodát tett Tatabányán
Tatabánya évtizedeken át a magyar labdarúgás megkerülhetetlen vidéki bázisa volt. A helyi csapat 1947-ben jutott fel az NB I-be, ahol megszakítás nélkül egészen 1992-ig szerepelt, majd két éven belül egészen az NB III-ig süllyedt. Ezután még volt két fellángolás, 1999-ben visszakerült az első osztályba, 2001-ben újra kiesett, 2005 és 2008 után aztán újabb három idényre a legjobbak között szerepelt. 2008-ban előbb az NB II-be, 2013-ban onnan az NB III-ba esett ki, sőt ennél is mélyebbre zuhant, a klub olasz kalandorok markába került, tönkrement, s egészen a megye III-ból kezdte meg a felkapaszkodást. Három év alatt az NB III-ig emelkedett, ott megtorpant, a mostani a harmadik idénye az NB III-ban.