Már nincs vita a válogatott csatárairól, mert nincs kiről vitázni

Lezárul egy korszak a magyar futballban. Egy hónapon belül jelentette be a visszavonulását Priskin Tamás és Nikolics Nemanja. Ugyanezt a döntést Szalai Ádám és Böde Dániel még nem hozta meg, de tudvalévő, hogy mindketten fontolgatták, fontolgatják. A 2016-os Európa-bajnokság előtt még komoly vitákat szült, hogy négyük közül ki és miért legyen a válogatott kezdő középcsatára. Ma ilyen viták nincsenek, mert igazán erős utódok sincsenek, akik közül Marco Rossi válogathatna.

Labdarúgás - Magyarország - Észtország Fotó: Mónus Márton

– Nagyon szerettem a futballt, de ez csak egy játék, a családom, a gyerekeim a legfontosabbak, és amikor kimondom, hogy vége, akkor tudom, ez a pályafutás kerek volt, büszke lehetek rá. Ezért sem volt nagyon nehéz úgy dönteni, hogy befejezem az aktív labdarúgást – ezekkel a szavakkal köszönt el vasárnap Nikolics Nemanja, az utóbbi csaknem két évtized leggólerősebb magyar csatára.

Nikolics Nemanja visszavonult, egykori riválisai sem válogatottak már. Fotó: Szigetváry Zsolt

A 35 éves Nikolics legutóbb a ciprusi AEK Larnaca játékosa volt, amellyel a nyáron lejáró szerződését nem hosszabbította meg, újabb kalandba pedig már nem vág bele. A vajdasági Zentáról származó csatár háromszor volt magyar, egyszer-egyszer lengyel és amerikai gólkirály, játszott az Európa-liga és a Bajnokok Ligája csoportkörében is. A magyar válogatottban huzamosabb ideig sosem számított kezdő centernek, de így is megjárt két Eb-t, és 43 meccsen nyolc gólt szerzett nemzeti színekben.

A régi vita: miért kezd?

Főleg a 2016-os Eb előtt volt nagy vita abból, hogy Nikolics miért nem kezd a válogatottban, hiszen a tornát megelőző idénye karrierje legjobbja volt, 55 meccsen 36 gólt szerzett a lengyel Legia mezében, miközben a válogatott első számú csatára, Szalai Ádám pályafutása legrosszabb időszakát élte. Az akkori szövetségi kapitány, Bernd Storck kitartott a Bundesligában edződő Szalai mellett, aki az osztrákok ellen megnyert első Eb-meccsen 550 nap, azaz több mint másfél év után először talált a kapuba.

Akkoriban nemcsak Nikolics pályázott jó ajánlólevéllel Szalai helyére, hanem az NB I aktuális gólkirálya, Böde Dániel is, akinek a vezérletével 2016-ban tizenkét év után az első bajnoki címét szerezte meg a Ferencváros. S ott volt még a Premier League-et megjárt Priskin Tamás is, aki akkortájt Szlovákiában, a Slovan Bratislavában zárt tíz találat felett, nem mellesleg az Eb-kijutásról döntő Norvégia elleni pótselejtezős visszavágón álomszép gólt lőtt.

A főállású édesapa és a lelkileg megroggyant

Priskin májusban jelentette be a visszavonulását az NB II-es Győrből, egy hónapon belül követte őt Nikolics, és a nyáron érkezhet még hasonló bejelentés Szalai és Böde részéről is. Erről még egyikük sem döntött, de Szalai legutóbb azt mondta, hogy eredetileg ezen a nyáron tervezte befejezni a karrierjét, ám mivel legutóbbi csapatával, a svájci Basellel csúnyán, szerződésbontással vált el januárban, s fél éve gyakorlatilag főállású édesapa, érthető, ha nem ilyen végszóra vágyott. Kérdés, lesz-e lehetősége a több mint tízéves Bundesliga-pályafutásához méltó búcsúra.

Ami Bödét illeti, ő az NB I-ben a dobogóról lecsúszott, a szezon hajráját alaposan elrontó Paks idénybeli utolsó meccs után fogalmazott sejtelmesen: – Megmondom őszintén, hogy még nem tudom, mit hoz a jövő, le kell ülni, meg kell beszélni, hogyan tovább. Fizikailag bírom még, csak el kell végezni a munkát. Lelkileg viszont meg vagyok rogyva.

Négy csatár, akik közül általában csak egy, néha kettő volt egyszerre pályán a válogatottban, lassan, de biztosan búcsúzik. Ez az élet rendje, de nagy baj, hogy nincsenek hasonló kaliberű utódok.

Mervó és Balogh helyett Ádám és Varga

jelenlegi, a Montenegró és Litvánia elleni Eb-selejtezőkre készülő keretében a Dél-Koreában futballozó és a Paksból frissen a Fradiba igazolt Varga Barnabás a két középcsatár. Két, a madocsai Bödéhez hasonló népmesei figura, Forráskút és Szentpéterfa hősei, akik valószerűtlen úton jutottak el aprócska falujukból a válogatottig. Kétségkívül szükség van rájuk, de – nem megbántva őket – 28 évesen már aligha reménykedhetnek komoly európai karrierben, így nem hasonlíthatók a Németországban vagy Angliában edződött korábbi csatárainkhoz.

Ádám és Varga mellett (helyett) most az ugyancsak 28 éves Mervó Bencének kellene lőnie a gólokat a válogatottban, aki a 2015-ös U20-as világbajnokság gólkirálya volt. Vagy a 27 éves Balogh Norbertnek, aki Debrecenből fiatalon a Serie A-s Palermóhoz került, ahol a klubelnök az új Edinson Cavaniként mutatta be őt. 

Amikor a Szalai, Nikolics, Priskin, Böde négyes a fénykorában megoldotta a válogatott csatárgondjait, elsősorban ők ketten jelentették a nyugat-európai karrier ígéretével a folytonosságot csatárfronton, ám mindkettejük pályája félresiklott: Mervó az NB II-es Szentlőrincben, Balogh az NB I-ből kiesett Vasasban szerepelt legutóbb, nem sok sikerrel.

Így aztán Rossi mesternek egykori paksi gólkirályokkal kell megoldania nemzetközi szintű feladványokat. Opció még a jelenleg sérült Németh András, aki húszévesen a német másodosztályú Hamburg csatára, de ő még inkább a jövő, mintsem a jelen embere. Játszhat centert a Bundesligában rendre a szélről támadó amivel tavaly már a görögök, korábban pedig Szalai hiányában például az albánok ellen is kísérletezett Rossi.

Megoldás ez is – kényszermegoldás.

Borítókép: Ádám Martin gólt ünnepel a magyar válogatottban (Fotó: MTI/Mónus Márton)