Meglepő szerelmi szál vezette a félig magyar sportdiplomatát az elnökhöz

Az indiai és magyar szülők gyermekeként 1964-ben Újdelhiben született Sunil Sabharwal az egyedüli sportdiplomata, aki két olimpiai sportág nemzetközi szövetségének végrehajtó bizottságában is helyet kapott. Az 59 esztendős üzletember jelenleg a Nemzetközi Atlétikai Szövetség élén álló Sebastain Coe egyik jobbkeze. Sabharwal a futólegenda Tábori László egyik lányába szeretett bele, ő lett a felesége és két gyerekük édesanyja.

Sunil Sabharwal egy indiai nyomdaipari vállalkozó és az évszázados múltú magyar nemesi családból származó Bessenyey Gabriella gyermekeként jött a világra. Tanulmányait Indiában kezdte el, kilencéves korától Budapesten folytatta, negyven éve a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, majd az Ohio State University és a London Business School üzleti világ felé orientálódó hallgatójaként szerzett diplomát. A Washingtonban élő kétgyermekes családapa a bejárt utat követve tanácsadóként és független befektetőként tevékenykedik, felfelé ívelő karrierje során több piacvezető nemzeti és nemzetközi cég igazgatótanácsának munkájában vállalt szerepet. Számára a sport gyerekkora óta életének meghatározóan fontos és kedvelt része. Vívóként, nemzetközi versenybíróként, Amerikában az olimpiai vívócsapat vezetőjeként, majd sportdiplomataként is sikereket ért el, ő az egyetlen sportdiplomata, akit két olimpiai sportág nemzetközi szövetsége is a végrehajtó bizottságába hívott. Könnyebb a magyarázat arra, hogy ezt a vívók világszervezete miért tette meg, bár arra is megvan a kézzelfogható válasz, hogy miként kötött ki négy esztendővel ezelőtt a Sebastian Coe vezette Nemzetközi Atlétikai Szövetségben.

Szekeres Pál és Érsek Zsolt csapattársa volt

– Az Újpesti Dózsa, a mai UTE Király utcai vívótermében ismerkedtem meg a tőrvívással, több csapatbajnokságon is az aranyérmes együttes tagja lehettem, és ez akkoriban volt, amikor Szekeres Pál és Érsek Zsolt, a csapattársaim a nemzetközi sikerek útjára léptek. Bátran ki lehet mondani, hogy ez volt mesterünk, Beliczay Sándor első sikeres garnitúrája, velük mind a mai napig szoros a kapcsolatom. Tizennyolc éves voltam, amikor az édesanyám úgy döntött, hogy velem és a testvéremmel együtt elhagyjuk Magyarországot, amire ma már mosolyogva azt is lehetne mondani, hogy az IBUSZ utazásunk végén nem tértünk vissza Bécsből, hanem Amerikába repültünk. Az Ohio állambeli Columbusban telepedtünk le, ahol egy luteránus templomi közösség karolt fel minket. Érkezésünknek hírértéke lehetett, mert arról az egyik helyi újság is beszámolt, megemlítve, hogy én sikeres vívóként érkeztem a tengerentúlra. Erre a tudósításra figyelt fel Remenyik Sára, az egyetem vívócsapatának edzője, aki azzal fogadott, hogy engem az Isten küldött Ohióba, mert éppen olyan versenyzőre volt szüksége, mint amilyen én vagyok – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Sunil Sabharwal, akinek így nem szakadt félbe a vívópályafutása. Később nemzetközi versenybíróként világbajnokságokon lehetett a zsűri tagja, majd a pekingi olimpián az amerikai vívócsapat vezetője volt. Ezen az úton tovább haladva lett 2012-ben a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) végrehajtó bizottságának a tagja.

Találkozás két futózsenivel

– Az egyetemi tanulmányaim közben az édesanyám és a testvérem Kaliforniába költöztek, az én utam pedig Los Angelesbe vezetett, ahol megtettem az első lépéseket az üzleti élet sűrűjében, amit aztán egyre nagyobb kihívások követtek. Itt ismertem meg Tábori Lászlót, a magyar atlétika büszkeségét, aki Iglói Mihály tanítványaként az ötvenes években világcsúcsokat döntő közép- és hosszútávfutó volt, Iharos Sándor és Rózsavölgyi István versenyzőtársa. Nem sokkal később beleszerettem az egyik Tábori lányba, ő lett a feleségem és a gyerekeink édesanyja. Kaliforniai versenyei során Laci bácsi gyakran látta a majdani kétszeres olimpiai bajnok brit Sebastian Coe-t, aki úgy tekintett rá, mint az egyik példaképére. Az „Öreg” akkor már egy kiemelkedően sikeres atlétikai mesterember volt, nem véletlen, hogy 1979-ben őt választották meg az Egyesült Államokban az Év edzőjének, akit sokan kerestek fel a tanácsaiért. Coe-ban már akkor is egy felkészült és sokoldalú embert láttam, vezetői szerepek betöltésére született egyéniséget, akinek van jövőképe, erős a kapcsolatrendszere, emellett a tiszta sport elkötelezett híve. Amikor 2015-ben megválasztották a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökének, sürgető feladatok megoldása várt rá, amelyben hozzá hasonlóan gondolkodó munkatársakra volt szüksége, de egy erős és következetes végrehajtó bizottságra is. Hatalmas megtiszteltetés a számomra, hogy ebben a testületben jómagam is szerepet kaptam, ami nem a sportszakmai feladatokkal foglalkozik, hanem a szervezet gazdálkodásával, a mérleggel, a szponzori szerződésekkel és más, a fiskális politikával összefüggő kérdésekkel. Dicsőség számomra az is, hogy engem kértek fel a Pénzügyi Bizottság vezetésére. Köszönettel tartozom a Gyulai fivéreknek, Miklósnak és Mártonnak, akik a Magyar Atlétikai Szövetség elnökeként, illetve korábbi főtitkáraként támogattak a végrehajtó bizottsági kandidálásomban.

Magyar baráti kapcsolatok

Ez még távolról sem minden, ami az energiákban és ötletekben gazdag üzletembert a sporthoz köti. Barátjának és munkatársának is nevezheti vívótársait, a nála idősebb kétszeres olimpiai bajnok Schmitt Pált és a világbajnok Kamuti Jenőt, a Nemzet Sportolóit, akik felfedezték benne a szakmai és vezetői potenciált, ezért aztán sportnyelven szólva, bevették a csapatukba. Előbbinek is köszönhető, hogy Sabharwal a NOB Fenntarthatósági és Örökségi Bizottságába került, utóbbinak pedig azt, hogy a Nemzetközi Fair Play Bizottságban a főtitkári tisztet tölti be. Ez is magyarázat arra, hogy Sabharwal több fórumon is nyíltan és meggyőződéssel szokta hangsúlyozni, hogy a közép-kelet-európai beruházások sikeres megvalósításában az üzleti és pénzügyi törekvések mellett a sport is egyre jelentősebb szerepet tölt be.

Az atlétika budapesti ünnepe

– Nem túlzás azt mondani, hogy 2023 a világ atlétikájának egészen különleges jubileumi esztendője, Magyarország pedig büszke lehet arra, hogy ez az ünnepi év a budapesti világbajnokság idején csúcsosodik ki. Idén negyven éve, hogy Helsinki otthont adott az első szabadtéri világbajnokságnak, amelynek stafétája Doha és Eugene után most tér vissza Európába, kétszáznál is több nemzet atlétáit felvonultatva. Ez a szám azért lenyűgöző, mert kétszáznál több ország képviselői csak az ENSZ Közgyűléseken, a világbanki konferenciákon és nyári olimpiai játékokon vesznek részt. Ezért is lesz különleges a budapesti világbajnokság kilenc versenynapja, amelynek híre az egész világot bejárta, amiért a leendő házigazdák szorgalmasan meg is dolgoztak. Már a budapesti világbajnokság augusztus 19-i rajtja előtt is lesz egy nagy versengés, amikor a WA tisztségválasztó kongresszusán fontos pozíciók cserélhetnek gazdát. Ami viszont már most biztos, a harmadik és egyben utolsó négyéves elnöki időszakára készülő Sebastian Coe-nak nem lesz kihívója, ami a bizalom és az elismerés egyértelmű jele.

Borítókép: Sunil Sabharwal a pénzügyi világban is ismert személyiség (Forrás: Twitter/Sunil Sabharwal)