Kibekkelt támadással és kimaradt fórral indult a parti, majd némi „mezőnyözés” után Kakarisz három perc után meglőtte az elsőt, egy könnyű bepasszosat fórból, míg nálunk a második sem ment be – irányzéka hordott kissé mellé. Ugyanakkor Nikolaidisz egészen elsőrangú pöccintéssel fejezte be az ellentámadást, így már kettővel mentek a hellének. Akik ezután elmehettek volna akár hárommal is, elvégre akadt két emberelőnyük is, de előbb egy remek blokknak hála perdült a labda a lécre, aztán Argyropoulos trafálta telibe a fát, a kettő között Zerdevasz valahogy belekapott relatíve tisztán elengedett labdájára.
Mielőtt kaparni kezdtük volna magunkat, hét perc elteltével végre a harmadik hat az ötöst megoldottuk szépen: Jansik Szilárd emelkedett ki a falból és mattolt, hogy aztán egy labdaszerzést és egy újabb kiállítás befújását követően az élete első válogatott meccsét játszó Vigvári Vince remek érzékkel verje át a görög kapust, hat másodperccel a duda előtt.
És a lendület tartott a szünet után is: rögvest az első támadásból Zalánki bombája valahogy belibegett Zerdevasz kezéről, bár vissza kellett nézni, de megadták. Húsz másodperc után tehát 3-2-re vezettünk – és itt be is fejeződött a gólgyártás erre a félidőre…
A bírók lenyelték a sípjukat, a véleményes akciókban sem ítéltek semmit, tiszta helyzet pedig nem nagyon adódott, azaz szépen fáradtak a srácok itt is, ott is. Az utolsó perc környékére érve aztán előbb Genidounias maradt tisztán rosszkéz szélen, de óriásit védett, majd végül kaptunk egy előnyt, ám hiába jutott el a labda Német Toni kezére, ő kissé kisodródva melléhúzta a falból, azaz maradt 3-2 a félidőre.
A második elején megint megduplázhattuk volna a különbséget, ám Konarik Ákos fórból a kapusba törölte a labdát, míg Kalogeropoulosz végül egy parádés kinti lövéssel megtörte a görögök – védelmünket dicsérő – 13:30 perces gólcsendjét. Ez utóbbi ismét ránk ragadt át, mert a következő előnyt Manhercz Krisztián rontotta el, és míg Fountoulisz szépen besimította az övékét, Zalánki Gergő kisvártatva fölébombázta a Jansik által összebrusztolt ötméterest. Három támadás, két fór és egy ötös, nulla gól, elég rosszul festett – még jó, hogy Argyropouloszt leblokkoltuk hátrányban. És még jobb, hogy ezután egy csakis tőle látható, fantasztikus csuklómozdulattal egyenlített, belépve hat méterre, akcióból. A negyed hátralévő négy és fél perce újfent kőkemény csatát hozott, ismét a védelmek remekeltek, a negyed végén a mi öt emberünk óriásit produkált egy görög fórban – időkérés után jöttek, lövésig sem jutottak.
Egyre inkább érezhető volt, hogy óriási értéke van a gólnak – különösen egy olyannak, amivel indítottuk a zárórészt: Fekete Gergő fantasztikus érzékkel, két rázuhanó védő közül pöttyintette ki a labdát Jansiknak a szélre, akinek annyi ideje volt, hogy a vízről a léc alá tolja – így fest egy magyaros varázslat, ami egy ilyen meccsen valóban hatványozottan sokat jelentett.
A következő percek pedig csak ráerősítettek minderre: elképesztően nagyot melóztak a védelmek mindkét oldalon, Zalánki egy szédületes belenyúlással tett tönkre egy újabb görög előnyt, utána viszont megint kissé statikusra sikeredett a mi fórunk, bár időkérés után mentünk neki, így Vámos Márton labdája a blokkon halt el. A hellénekben is egyre kevesebb kakaó maradt, azért Papanastasiou megpróbált egy ellenakciónál egy az egyezni, de pont a lövésnél érződött, hogy már nem maradt elég ereje, mert a labdája mellément.
És mivel kissé lemaradt, elöl nagyon okosan megoldottuk a hat az ötöt, Vámos érkezett végül épp annyival előbb a kapu elé, hogy már csak ötöst érően tudják szerelni. Varga Dénes pedig az utolsó mohikánok – már nincs több aktív olimpiai aranyérmesünk rajta kívül – higgadtságával döntötte el a meccset.
Bár két és fél perc maradt még, érezhető volt, a kétgólos előny ezen a mérkőzésen, a negyedik negyedben már győzelmet ér. Különösen úgy, Vogel Soma újabb védést mutatott be – korábban egy támadáson belül háromszor ért oda egy perc alatt –, aztán Manhercz blokkolt elsőrangúan. Az óriásit melózó Jansik centerakciója gólt érdemelt volna, de ne legyünk telhetetlenek – akárcsak a második, a negyedik negyedben sem kaptunk gólt, így sikerült kiharcolni az elődöntőt, a hölgyekhez hasonlóan a görögöket tolva félre.
Vogel Soma lett a meccs embere – nem csoda: 13/9-es, 69 százalékos mutatóval zárt, úgyhogy ő lett az MVP, teljes joggal. Folytatás a spanyolok ellen, ha már az elmúlt másfél hetet nagyjából velük töltöttük.
– Nekem leginkább az tetszett, hogy a meccs előrehaladtával egyre stabilabb lett a védekezésünk, az utolsó negyedben még többet blokkoltunk, mint addig. Ez egy fontos győzelem, mert a görögök nagyon jók – idézi a magyar szövetség honlapja Varga Zsoltot. Hozzátette, a támadás mehetett volna kicsit jobban, de amikor ekkora fókusz van a védekezésen, az sokszor a támadásvezetés rovására megy. A szövetségi kapitány megjegyezte, nagyon fizikális, nagyon kemény meccset játszottak a hosszú utazás után.
Férfi Világkupa, Szuperdöntő, Los Angeles, negyeddöntő: Magyarország–Görögország 6-4 (2-2, 1-0, 1-2, 2-0), Gólok: Varga D., Jansik Sz., 2-2, Zalánki, Vigvári Vince ill., Kalogeropoulosz, Fountoulisz, Nikolaidisz, Kakarisz.
Borítókép: Vogel Soma kiválóan védett (Fotó: Nemzeti Sport)
