Egyre inkább érezhető volt, hogy óriási értéke van a gólnak – különösen egy olyannak, amivel indítottuk a zárórészt: Fekete Gergő fantasztikus érzékkel, két rázuhanó védő közül pöttyintette ki a labdát Jansiknak a szélre, akinek annyi ideje volt, hogy a vízről a léc alá tolja – így fest egy magyaros varázslat, ami egy ilyen meccsen valóban hatványozottan sokat jelentett.
A következő percek pedig csak ráerősítettek minderre: elképesztően nagyot melóztak a védelmek mindkét oldalon, Zalánki egy szédületes belenyúlással tett tönkre egy újabb görög előnyt, utána viszont megint kissé statikusra sikeredett a mi fórunk, bár időkérés után mentünk neki, így Vámos Márton labdája a blokkon halt el. A hellénekben is egyre kevesebb kakaó maradt, azért Papanastasiou megpróbált egy ellenakciónál egy az egyezni, de pont a lövésnél érződött, hogy már nem maradt elég ereje, mert a labdája mellément.
És mivel kissé lemaradt, elöl nagyon okosan megoldottuk a hat az ötöt, Vámos érkezett végül épp annyival előbb a kapu elé, hogy már csak ötöst érően tudják szerelni. Varga Dénes pedig az utolsó mohikánok – már nincs több aktív olimpiai aranyérmesünk rajta kívül – higgadtságával döntötte el a meccset.
Bár két és fél perc maradt még, érezhető volt, a kétgólos előny ezen a mérkőzésen, a negyedik negyedben már győzelmet ér. Különösen úgy, Vogel Soma újabb védést mutatott be – korábban egy támadáson belül háromszor ért oda egy perc alatt –, aztán Manhercz blokkolt elsőrangúan. Az óriásit melózó Jansik centerakciója gólt érdemelt volna, de ne legyünk telhetetlenek – akárcsak a második, a negyedik negyedben sem kaptunk gólt, így sikerült kiharcolni az elődöntőt, a hölgyekhez hasonlóan a görögöket tolva félre.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!