Halász Bence: A média hatalmas nyomást tud helyezni a versenyzőkre

A magyar atlétika tizenötödik érmét (7 ezüst, 8 bronz), önmaga második bronzérmét szerezte a szabadtéri atlétikai világbajnokságokról vasárnap este Halász Bence, aki 80,82 méteres dobással végzett a harmadik helyen kalapácsvetésben a Nemzeti Atlétikai Központban. Halász legnagyobb, 81,02 méteres dobását még a verseny közben a lengyelek óvása miatt érvénytelenítették, de ez nem változtatott volna a végeredményen. Halász Bence elégedett a bronzéremmel és a szereplésével.

A versenylónak is a derbi napján kell a legjobban futni

Halász Bence edzője, Németh Zsolt – aki az 1999-es, sevillai vb-n ezüstérmes volt – a következőket nyilatkozta:

– Először szeretném megköszönni mindenkinek, aki közreműködött abban, hogy Magyarországon legyen ez a világbajnokság, és az előkészítésében tevékenykedett, mert fantasztikus eseményt hoztak össze. A külföldiek, akikkel beszélek, mindannyian dicsérik a létesítményt és a szervezést, büszkén járunk közöttük, de most még büszkébbek lehetünk Bence miatt. Tudni kell, hogy nagyon döcögősen indult a felkészülése, az alapozás időszakában kétszer is megsérült, de szerencsére már korábban teljesítette a vb nevezési szintjét, így elég volt egyetlen versenyre, a vb-re időzíteni a formát. A versenylónak is a derbi napján kell a legjobban futni, és ez Bencének is sikerült. Ha a bemelegítődobását is ide vesszük, élete tíz legnagyobb dobásából hatot itt mutatott be.

Németh Zsolt azon a bizonyos sevillai vb-n az utolsó sorozatban a hetedik helyről ugrott fel a másodikra, 79,05 dobással, de nem ezzel tüzelte fel a versenyzőjét:

– Ha lehet így fogalmazni, pedagógusként nem szerencsés, ha valaki a saját példáját hozza fel. Az 1998-as budapesti Eb-ről Gécsek Tibi győztes dobását néztük meg, hogy ott is milyen szenzációs hangulat volt a régi Népstadionban. Abból is lehetett tanulni, hogyan kell kezelni egy hazai rendezésű világversenyt, és Bence is megoldotta a feladatot.

Borítókép: Halász Bence a verseny minden pillanatát élvezte (Fotó: Origo/Csudai Sándor)